1982. február 3. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
192
7 1 | i- 6 - Az 1970-es években dinamikusan növekedett a lakótelep-épités, melynek során közel kétszer annyi lakás éplllt, mind az előző két évtizedben együtt. Ez a gyors növekedés szükségszerűen befolyásolta a lakástelepltést, melynek eredményeképpen a lakótelepi lakások közül- a központi fekvésű városrészekben 4 %- a belső városrészeket övező térségekben 40 %- a peremkerületekben 56 % épült. A lakótelepek nagysága az előző évtizedekhez képest tovább nőtt. Az állami lakásépítés keretében létesült lakótelepeken általában 3000-5009 lakás helyezkedett el. A legnagyobb lakótelepek lakásazáma 10-15 ezer között volt, ami egy vidéki középváros nagyságrendjét közelítette meg. A uagy lakótelepeken belül a lakóépületek 5-6 év alatt felépültek, ami tükrözte a kivitelező építőipar technológiai fejlesztése területén végbement változásokat. A telepszerű magán-lakásépítés ebbon a korszakban bontakozott ki, összesen 24.000 lakás épült ebben a formában. Egy-egy magánerős lakótelepen általában 200-500 lakás épült, igy ez az építési forma megtartotta korábbi karakterét azáltal, hogy kis egységekben, a város területén szétszórtan valósult meg. A 70-es évek lakótelepeinek beépítési, építészeti kérdéseit gyakorta a nagypaneles építési mód elterjedéséhez kapcsolják. A házgyári technológia keretében alakult ki a lakótelepeink karakterét lényegesen meghatározó 10 emeletes sáv- ház. A korábbi háromszekciós épületekkel szemben a szekciók összekapcsolása egyre nagyobb házakat eredményezett. CBaknem minden nagy lakótelepünkön megjelentek 10-15 szekciós épületek, melyekben 500-900 lakás található. Növekedett az un. "szomszédsági egységek" mérete, egy-egy közintézmény-csoport kiterjedése és az egybefüggő zöld és szabad területek nagysága. Meghatározóvá vált az egyre növekvő gépkocsi forgalmi és parkolási Igények hely-biztosítása. / vS2_ | i
