1982. február 3. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

11

I

'* " ’ ^ ~ *

I

)- 6 - Az 1970-es években dinamikusan növekedett a lakótelep-épités, melynek során közel kétszer anpyi lakás épült, mind az előző két évtizedben együtt. Ez a

i

.gyors növekedés szükségszerűen befolyásolta a lakástelepitést, melynek eredményeképpen a lakótelepi lakások közül

■- a központi fekvésű városrészekben 4 %- a belső városrészeket övező térségekben 40 %- a peremkerületekben 56 %

IV ítl

épült.

A lakótelepek nagysága az előző évtizedekhez képest tovább nőtt. Az állami la- kásépités keretében létesült lakótelepeken általában 3000-5000 lakás helyezkedett el. A legnagyobb lakótelepek lakásszáma 10-15 ezer között volt, ami egy vidéki középváros nagyságrendjét közelitette meg. A nagy lakótelepeken belül a lakóépületek 5-6 év alatt felépültek, ami tükrözte a kivitelező építőipar technológiai fejlesztése területén végbement változásokat. A telepszerű magán-lakás- épités ebben a korszakban bontakozott ki, összesen 24.000 lakás épült ebben a formában. Egy-egy magánerős lakótelepen általában 200-500 lakás épült, igy ez az építési forma megtartotta korábbi karakterét azáltal, hogy kis egységekben, a város területén szétszórtan valósult meg. f? • I

A 70-es évek lakótelepeinek beépítési, építészeti kérdéseit gyakorta a nagypaI neles építési mód elterjedéséhez kapcsolják. A házgyári technológia keretében

alakult ki a lakótelepeink karakterét lényegesen meghatározó 10 emeletes sávház. A korábbi háromszekciós épületekkel szemben a szekciók összekapcsolása egyre nagyobb házakat eredményezett. Csaknem minden nagy lakótelepünkön megjelentek 10-15 szekciós épületek, melyekben 500-900 lakás található. Növekedett az un. "szomszédsági egységek" mérete, egy-egy közintézmény-csoport kiterjeI

dése és az egybefüggő zöld és szabad területek nagysága.

Meghatározóvá vált az egyre növekvő gépkocsi forgalmi és parkolási igények hely-biztositása.

m |