1982. február 3. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

9

» f- 4 ­kori összvárosi lakásállományban 63 %-os volt ez az arány,amely igy lényegé­ben alig változott. + + +- Az 1960-as években az előző évtized lakásépítése összességében 30 %-kal növe­kedett, a lakótelepi forma kiszélesedett és a teljes lakásépítésen belüli aránya mintegy 50 % lett. A lakótelepi lakások közül- a központi fekvésű városrészekben 23 %- a belső városrészeket övező térségekben 51 %- a peremkerületekben 26 % épült. A lakásépítés volumenének növekedése magával hozta az egyes lakótelepek di­menzióinak számottevő növelését. Egy-egy lakótelepen általában 1000-1500 la­kás épült, ami az előző évtized átlagának kétszerese. A legnagyobb a IX.kerü­f leti József Attila lakótelep 7200 lakást tartalmazott. E korszak második felé­ben kezdődött meg a telepszerű magán-lakásépítés, mely kis egységekben, a vá­ros területén szétszórtan valósult meg. Az 1960-as évek lakótelepeinek beépítési módját és építészeti arculatát egyre in­kább az iparosított lakástermelés határozta meg. A városépitészeti elvek koráb- * bi elsődlegessége csökkent, a blokkos technológiával épülő házak építését "az é­pitőipamak az uj technológiára való átállását megkönnyítendő" tipus épületter­vekhez kötötték. Az iparosított építési mód fejlődése ebben a korszakban még nem érintette egyes kivitelezői ágazatok /alapozás, közmű, ut/ érdekeltségét olyan mértékben, hogy az a beépítésre nézve meghatározó követelményekben ér­■ vényesüljön. Legújabb lakótelepeink területfelhasználásában jelentős szerepet játszó egyéb té­J ’ I. t----------J ^ m—mmmM ' ^-1 ' ■ ’ ' |

Next

/
Oldalképek
Tartalom