1981. október 28. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
225
r ■ Ebben az építési korszakban néhány lakótelep szabadonálló 3-4 szintes beépítéssel létesült, a két világháború közötti időszak többlakásos "bérvilláit" /Pasaréti ut, Zugló/ idézve. A lakótelepek beépítésénél a városépítészeti kialakítás jelentős szempontként érvényesült és ehhez rendelődtek hozzá a lakótelepek épületei. A kisebb, néhány-száz lakásos lakótelepeken közintézmények nem létesültek, a nagyobb lakótelepeken viszont azokat az épületek földszintjén helyezték el. Ennek a korszaknak a végén jelentkezik olyan törekvés, hogy a közintézmények külön épületbe kerüljenek. Ezzel párhuzamosan kezd kibontakozni a lakásépítésnél a tipustervezés, a tipusszekciók, majd pedig a tipusépületek alkalmazásának a szükségessége, bár még számottevő iparosított előregyártás nincs. Az 1950-es évek lakótelepein felépült lakások több, mint 50 %-a egyszobás, ami az akkori összvárosi lakásállomány 63 %-os átlagát alig javította. Az akkori lakótelepek társadalmi összetételére jellemző, volt, hogy az életkor szerinti megoszlás tért el alapvetően a városi átlagtól. A 0-14 éves gyermekek aránya a Budapestre jellemző 20 %-kal szemben 30-35 % volt. A nyugdíjasok viszont 1/3-át, felét tették ki a városi átlagnak. A társadalmi rétegződést illetően a lakótelepek között igen nagy az eltérés. Jellemző, hogy a lakótelepeken a 8 általánost végzettek aránya a budapesti átlag körüli, de főleg központi fekvésű lakótelepeken ennél sokkal magasabb. Az egyetemi végzettségűek aránya, a lakótelepek jellegétől függően 4-15 % között helyezkedik el, tehát nagy különbözőségeket mutat. y .. _ - - - - - ‘---- ■
