1981. október 28. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

12

I

A ^

.

B—f L

^ JÉ ’ 1 '

mely 5-8 éven keresztül provizórikus megoldások szükségességét veti fel. A társadalmi rétegződést a lakásépítési konstrukciók határozták meg az által, hogy a bérlakásokban az alacsony jövedelmű és ennek megfelelő társadalmi összetételű családok kerülnek. A problémák feloldását a lépcsőzetes lakáshoz juttatás segíti.

Az elmúlt 30 év lakótelep-épitését áttekintve megállapítható, hogy egy szükségszerű utat jártunk be, mellyel szemben más alternatíva - az adott építési korszakban - reálisan nem vetődhetett fel. A lakásépítés mennyiségének növelése

sürgető társadalmi igény volt. A lakásra igényjogosultak

,

minél gyorsabb lakáshoz juttatása politikai kérdéssé vélt.

II. A lakótelepekkel szembeni kritika összefoglalása és I minősítése

A lakótelepek kritikája a 70-es évek első felében kezdte közvéleményünket foglalkoztatni. Ez a jelenség közéletünk ^ egészére jellemző épitő szándékú kritikai szellem széleskörű kibontalcozésánalc kereteiben nyilvánult meg, de lénye- gében két objektív tényezőre is visszavezethető:

*- Ebben a korszakban a lakótelepek, egyre tömegesebb megjelenésükkel, a város egészének fejlődésében fokozódó mértékben meghatározó szerephez jutottak, és a város arculatát, esztétikai megjelenését egyre inkább formálták.- Ebben a korszakban épültek az első 10-15 ezer laká- sós, igazán nagy lakótslepek, melyek a problémákat önmagukban ‘integrálták és a korábbinál élesebben jut___________ m .«<