1981. július 15. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
200
r -j > -7- 1 turális tervteljesitéshez nem vehették figyelembe, külön költségkeretük e célra általában nem volt;- ellentétes irányban hat az is, hogy a hasonlóan rossz állapoou, de lakott lakások bérlői arra ösztönzik az IlCV-kat, hogy a rendelkezésre álló építőipari kapacitást elsősorban ezek karbantartására használják fel.- az IXV-k olyan gyakorlatot is folytatnak a lakásból távozó bérlők helyreállitási kötelezettségével kapcsolatban, hogy pénzben! téritést fogadnak el a .munkák tényleges elvégzése, vagy elvégeztetése helyett. Ennek következtében a helyreállitási igény döntően az IKV-val szemben jelentkezett. A lakosság rendelkezésére álló karbantartó kapacitás /szolgáltató vállalatok, szövetkezetek, kisiparosok/ a helyreállításban csak korlátozottan vesz részt, ami szintén a kiutalások időbeli elhúzódását eredményezi;- a helyreállítás befejezésének közlése sem az IKV-kon belül, sem az IKV-k és a lakásügyi osztályok között nincs megszervezve. [ i , I fenti gátló tényezők ellenére a vizsgált három évben a fő- városban évente 4656 db, 3978 és 3961 db megüresedett lakás helyreállítása történt meg 80 millió, 61,1 millió, illetve 79,3 millió forint költséggel. Ez azonban alapve- y tőén a lakáselosztási terv keretében kiutalt lakásokra vonatkozik. A vizsgálat megállapitása szerint a helyreállitási igény jelentős és növekvő tendenciájú. 1980.év végén a vizsgált kerületekben az üresen álló lakások 26,3 y-ánál /347 db lakás/ a helyreállitás elhúzódása okozta az ujrakiutalás elmaradását /1976-ban 171 db, 13,9 %/• Az elért eredmények ellenére tehát a helyreállitás nem m ^ 1 ■ - 1 I
