1981. június 3. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
60
A lakásállomány differenciáltságának növelése, megfelelő szabályozással párosulva a szociálpolitikai szemponton- kat érvényesítve, nagyban elősegítheti jelentős népesség- csoportok lakásigényének átmeneti, vagy végleges megoldását. Az állami és a magánerős lakásépítések átlagos nagyságát tekintve számottevő különbség van. Az állami lakások szobaszóma átlagosan 2,2, a magánerősöké 3-ra becsülhető. A lakótelepi lakások több mint 9o %-a panelos technológiával épül. Valamennyi lakás fürdőszobával, melegvízellátással, korszerű fűtéssel, beépített konyhabútorokkal és szekrényekkel készül. A célcsoportos tanácsi lakásépítés szinte kizárólagosan panelos technológiával történik, a jellemzően 6-11 szintes házakban, A magánerős lakásépítésre viszont inkább a hagyományos technológiák jellemzőek, a korszerű technológiák csak a telepszerűen épülő magánlakásoknál figyelhetők meg, A lakások felszereltségét tekintve a telepszerű többszintes konstrukcióban épülő lakások közműellátása valamelyest elmarad az állami lakásokétól (5o %-ban a távfűtés hiánya). A csa.ládiházak építésében növekszik a több lakószintes csoportos korszerű lakóház típusok részaránya, < 3 Lakásellátottság alakulása n§ * A lakásellátottság mértékét jól jellemzi a mennyiségi lakáshiány alakulása. A VI. ötéves tervidőszak során bár Budapest lakónépessége fogy, ezt meghaladó mértékben csökken azonban az átlagos családnagyság, az intézeti háztartásban élők száma nem változik, igy az önálló lakást igénylő családok száma, ha csökkenő ütemI Co t -J ' - 47 -
