1981. június 3. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

467

- -paMHW ■ ’ ’ ’ ■

I *

" - 48 ,

ben is, de tovább növekszik. Ezen számítási mód szerint a VI. ötéves tervidőszak során a lakásállomány növekedés eredményeként az önálló lakással nem rendelkező családok száma mintegy felére, (cca 49 ezerre) csökken. A lakásellátottság mutatószámaival jellemezve a VI. ötéves terv során bekövetkező változásokat ez azt jelenti, hogy a tervidőszak végére a loo lakásra jutó személyek száma 265 ről 24o-re, a loo szobára jutó lakónépesség 141 ról 132-re, ,

a loo lakásra jutó családegységek száma 113 ről lo6 -ra, csökken. A számítások szerint a lakásokon belüli lak- sürüség kedvezőbbé válik, azonban a mutató még mindig magasabb, mint az átlagos családnagyság.

A lakáshelyzet javulása egyrészt a lakásállomány területi elhelyezkedésétől, nagyság, komfort és la- kástipus szerinti összetételének változásától függ, amit az építések és megszűnések határoznak meg. Másrészt attól, hogy a társadalmi és demográfiai szempontból strukturált népesség lakásállományon belüli elhelyezke- , dése hogyan változik. Az előbbi tényezőre a lakásépitéspolitika vonatkozik, az utóbbira a lakásgazdálkodás.

A két szféra azonban nem különül el mereven egymástól, ezért olyan szemléletnek kell érvényesülnie, hogy a la- késrendszer továbbfejlesztése egyaránt megköveteli a la- kásépitéspolitika, valamint a lakásgazdálkodás rendsze- f rének javítását, korszerűsítését.- Az állami lakásépítkezésnek már a VI. ötéves tervidőszakban, de különösen hosszabb távon szociálpolitikai célok megvalósítását, a kereslet-kínálati egyensúly fenntartását kell elsősorban szolgálnia.

A mennyiségi lakáshiány jelentős csökkenése, a lakásállomány összetételének az indokolt igényekhez való közelítése, a meglévő lakásállomány állagának javítása, korszerűsítése, mindezek alapján a lakásgazdálkodás felté1 I

i. .. :*L ............. -7~- -