1980. június 18. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
37
í III. A TERMELŐ AGAZATOK FEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA 1. A BUDAPESTI AGGLOMERÁCIÓ IPARA A budapesti agglomeráció iparának súlya, struktúrája, magas szellemi háttere nagy jelentőségű az ország ipara szempontjából. A főváros és az övezet iparában a feldolgozó ágazatok részesedése megközelíti a 90%-ot. A legfontosabb feldolgozó ágazatokon belül pedig az országos átlagnál is magasabb számos alágazat (műszeripar, híradástechnikai ipar, gyógyszeripar, egyes élelmiszeripari alágazatok, stb.) részesedése a termelésben és az exportban. A lakosság e térségben való koncentrációjának oka elsősorban a terület iparának - ezen belül is a feldolgozó iparnak - gyors ütemű fejlődése volt. A 60-as évek elejétől magasszintű intézkedések történtek a fővárosi agglomeráció társadalmi-gazdasági súlyának mérséklésére. Hatásukra az elmúlt 15 évben az agglomeráció iparának aránya folyamatosan csökken. E csökkenés az egyes időszakokban különböző módon és ütemben történt. Az agglomeráció iparának szelektív-intenzív fejlesztése már a korábbi tervciklusokban megkezdődött és folytatódik a VI. ötéves tervben és azt követően hosszútávon az ezredfordulóig is. A budapesti agglomeráció iparának szelektív-intenzív fejlesztési elhatározásai az egyre inkább előtérbe kerülő korlátozó tényezők miatt nem a kívánt ütemben realizálódnak. A főbb korlátozó tényezők: Munkaerő: Az ipari munkahelyek száma jelenleg is meghaladja a foglalkoztatottak számát. A hosszútávú tervidőszakban az iparban foglalkoztatottak száma tovább csökken. Ipari területek: A fővárosban a korábban meglévő és az újonnan kijelölt területek lényegében foglaltak, ezen területek jelentős bővítésére nincs lehetőség. A régi telephelyű üzemeknek - miután környezetük már beépült - nincs terjeszkedési lehetőségük. Rendkívül magas az üzemi területek beépítettsége, zsúfoltsága és a telephelyek területi szétszórtsága. Infrastruktúra: A főváros infrastruktúrájában a meglévő tartalékok kimerültek, bővítésük olyan mértékű anyagi ráfordítást igényel, amelynek feltételei az elkövetkező tervidőszakokban nem biztosított. Nagyvárosi környezet: A társadalmi elvárás az emberi környezet védelme, káros vegyi-, zaj, stb. hatások ellen egyre erőteljesebben jelentkezik. A védőberendezések múltbeli elmaradásának pótlása, a további fejlesztések jelentős anyagi erőket igényelnek és hátrányosan befolyásolják a gazdaság hatékonyságát. 1 A hosszútávú fejlesztési elgondolások kidolgozásában közreműködő országos főhatóságok, tárcák a budapesti agglomerációra - szelektív-intenzív fejlesztési programjuk alapján - csak 1986-ig prognosztizálták a fejlődés főbb irányvonalait, ezért az egyes ágazatoknál hosszútávú időhorizontú elemzésre nem nyílik lehetőség. 4 ' I A budapesti agglomeráció iparában a struktiira változásának fő irányai a következőkben körvonalazhatók: Kohó- ésgépifmr Í A gyártmányszerkezet módosulása, valamint a teclinikai felszereltség, továbbá a technológiai jellemzők változása a szakmastruktúrában is jelentkezik. Ennek érdekében a szakmai összetétel korszerűsítését, színvonalának emelését továbbképzéssel és további szakmásítással kívánják elérni. A szelektív-intenzív fejlesztés programénak végrehajtását a pénzeszközök hiánya tovább lassítja, nem valósulhatnak meg a telephelyek előirányzott felszámolásai. A termelési célkitűzések erőteljes gyártmánystruktúra változáshoz kapcsolódnak. A termelés mintegy 21%-át teszik ki azok a termékek, amelyek műszaki színvonaluk és versenyképességük alapján távlatilag is jól értékesíthetők. Mintegy 26% azon termékek aránya, amelyek megfelelő és reális ráfordításokkal elérhetik ezt a szintet. 34 * l
