1980. június 18. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
31
II. A FOGLALKOZTATOTTSÁG ALAKULÁSA A FŐVÁROS MUNKAERÖGAZDÁLKODÁSÁNAK TENDENCIÁI A VI. ÖTÉVES TERVIDŐSZAKTÓL 2000-IG A VI. ötéves tervidőszak alatt a főváros munkaerőhelyzetében a korábban kialakult relatív egyensúlytalanság fokozódása várható. A területfejlesztési, valamint a foglalkoztatáspolitikai részkoncepcióban előirányzottak - a népgazdaság egészét tekintve - a szükséges foglalkoztatási egyensúly közelítésére megfelelő cél-és eszközrendszert rögzítenek. Emellett azonban egyes gazdasági körzetekben, így a budapesti agglomerációban is a felmerülő szükségletek és azok fedezete között jelentős feszültségek húzódnak meg, amelyeknek mérséklése sürgető és elengedhetetlen. fc A fővárosban a felmerülő munkaerőszükséglet és az arra számításba vehető fedezet - mérlegszerűen - a IV. ötéves tervidőszaktól fokozódó lüányt mutat. Az egyensúlyhiány elsősorban a korábbi extenzív fejlesztésre alapozott gazdasági növekedés következményeként jelent meg, ami a fedezethiánynak még ma is egyik döntő elemét képezi. A foglalkoztatási feszültségek feloldását célzó közgazdasági szabályozók hatására, valamint a központi programok és célkitűzések végrehajtása kapcsán előtérbe került a gazdaság intenzív és szelektív módon történő fejlesztése. Eredményeként - a 70-es évek kezdetétől - felgyorsult a fővárosban települt gazdaság strukturális átalakulása. Az iparban erőteljes és fokozódó ütemű létszámkibocsátás valósult meg, mellyel egyidejűleg a tercier szektor jelentős többletet realizált. A munkaerőfeszültség azonban mindezek ellenére fokozatosan erősödött, ami egyrészt a munkaerőkereslet és kínálat eltérő struktúrájából adódott; másrészt a rendelkezésre álló forrásokhoz képest túldimenzionált kereslet következménye volt. A minden ágazatban megnyilvánuló kereslet, továbbá a népgazdasági szintű hatékonysági követelményektől nem kellő mértékben függő munkaerő felhasználási lehetőség jelentősen befolyásolta egyes ágazatok, tevékenységek létszámának alakulását. Ezek következményeként is a realizált létszámfejlesztések egy része a központi és a területi j előirányzatoktól eltérően valósult meg - és ez a tendencia még ma is érvényesül. Jelentős ezen belül a szellemi élet változatlanul nagyfokú koncentrációja (beleértve a vállalati központokat és különböző intézményeket is), továbbá a vidéki székhelyű munkáltatók budapesti munkahelyeinek növekedése, a különböző társulások és egyesülések létrehozása és létszámfelhasználásuk folyamatos növekedése is. Mivel ez a folyamat a munkaerőforrás csökkenés mellett ment végbe, igy hatása a területi munkaerőmérleg egyensúlyának fokozódó romlásában nyilvánult meg. m A VI. ötéves tervidőszak munkaerőhelyzetére ható főbb tényezők változása a korábbiaknál is kedvezőtlenebb. A munkaerőforrás - az OT által elvégzett legutóbbi népességszámításokat alapul véve — a korábban prognosztizáltnál erőteljesebben csökken. A tervidőszak egészében mintegy 32 ezer fős fogyás várható. Ez bár mérsékeltebb, mint a jelenlegi tervidőszaki, de ugyanakkor a munkavállalási korúak korstruktúrájából következően a jelenleginél alacsonyabb gazdasági aktivitás irányozható elő. Demográfiai okokból ugyanis jelentősen (mintegy 21 ezerrel) emelkedik a munkavállalási korú tanulók száma; tovább emelkedik emellett a rokkantsági és korkedvezményes nyugdíjasok száma is. Ezek együttes hatását a GYES-t igénybevevők számának - csökkenő születések miatti - jelentős visszaesése, valamint az egyéb eltartottak növekvő munká- bavonása közel sem tudja ellensúlyozni. Mindezek következtében a lakónépességből számításba vehető aktív keresők f I száma ot év alatt mintegy 44 ezerrel fog csökkenni. A fővárosban munkavállalás céljából naponta ingázók száma — a korábbi évek tendenciájához hasonlóan, de várhatóan annál nagyobb ütemben - tovább csökken. A napi munkaerővonzási körzet munkaerőforrásának - döntően vándorlásból származó - növekedését az infrastrukturális ágazatok fejlesztése nagyrészt helyben, illetőleg a megyén belül leköti. © A csökkenő irányzatokat fenntartja, illetve erősíti a VI. ötéves tervidőszakban várhatóan beinduló eocénprogram, ami a fővárosba irányuló ingázást tovább mérsékli, egyes érintett ágazatokban erőteljesen fokozva a munkaerőfeszültségeket. 1 Mindezek alapján a napi ingázási egyenlegnél - a korábbi prognózisnál fokozottabb - mérséklődést kell számításba vennünk, ami összességében 1981-1985. között legalább 12 ezer fős visszaesésben jelölhető meg. A főváros ingázási egyenlege mindössze 130 ezer főben valószínűsíthető. I 34 I 1 ’— —
