1980. június 18. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
29
Mivel az agglomerációs övezet népessége hosszútávon kismértékben nő - figyelembe véve az alapfokú intézményháló- ) zat jelenlegi elmaradottságát - a korstruktúra módosulásától függően differenciált fejlesztések szükségesek. A BUDAPESTI AGGLOMERÁCIÓ NÉPESSÉGÉNEK ÖSSZEFOGLALÓ BEMUTATÁSA 1981-2000 KÖZÖTT A hosszútávú időszakra prognosztizált lakónépesség várható alakulása a fővárosra vonatkozóan központi előreszámításokra alapozva, az övezet tekintetében pedig becsült adatok szerint a következő: LAKÓNÉPESSÉG Ezer fő Év eleje Budapest A68lomerációs Budapesti r övezet agglonieracio ' I 1981. 2 098 432 2 530 1986. 2 083 457 - 2 540 1991. 2 030 475 2 505 1996. 1 972 485 2 457 2001. 1 922 505 2 427 ---------A főváros lakónépessége az elkövetkezendő 20 évben 176 ezer fővel csökken. Az agglomerációs övezet népessége ugyanakkor 73 ezer fővel nő. Így a budapesti agglomeráció népessége összességében 103 ezer fővel csökken. Megállapítható, hogy a 103 ezer fős népességcsökkenés a munkaképes koron aluli népességszám csökkenéséből adódik. A főváros munkaképeskorú népességszámának csökkenését az agglomerációs övezet népességszámának növekedése azonban kiegyenlíti. Ezért az ezredfordulóra a térség munkavállalási korú népességszáma azonos szinten marad. ! Egy ilyen nagyságrendű népességcsökkenés a jelenleg ható népmozgalmi tényezők intenzitása mértékének figyelembevételével kerül prognosztizálásra. Ezt számos objektíven érvényesülő törvényszerűség befolyásolja. Többek között az életszínvonal folyamatos növekedése, a növekvő nemzeti jövedelemből a lakossági fogyasztásra jutó rész abszolút mér- I tékű emelkedése, (esetleges részarány emelkedése) az urbanizációs tendenciák fokozatos érvényre jutása, a hosszútávű * lakásépitési célkitűzések megvalósítása, élet- és gazdaságpolitikai döntések kedvező irányú hatása is. Ezek a befolyásoló tényezők a népmozgalmat pozitív irányban változtathatják, mert önmagukban és együttesen is a születési arányszám növekedését, az átlagos életkor meghosszabbodását, az elhalálozási valószínűség csökkenését eredményezheti. Ebben a vonatkozásban tehát a 103 ezer fős népességcsökkenés nagyságrendje megkördőjelezhető. A népesség számának várható nem- és korösszetételét megbízhatóbban csak az 1980. évi népszámlálás eredményei alapján lehet pontosítani összehangoltan az országos adatok eredményeivel. Amennyiben az 1980. évi népszámlálás fővárosi ¥ és övezeti lakónépességre vonatkozó adatai a jelenlegi prognózisnál kedvezőtlenebbül alakulna, úgy felmerülhet a bevándorlás adminisztratív korlátozásának felülvizsgálata is. Ez esetben azonban számolni kell azzal is, hogy alapellátás és lakáshelyzet a bevándorlás bármilyen mértékű ösztönzésével kedvezőtlenül változik. i A térség foglalkoztatáspolitikai koncepciójának kialakításakor mérlegelni kell, hogy a jelenlegi helyzetben a népmozgalmi tényezők a munkaerőfelhasználás nagyságrendjét a IX. ötéves tervidőszak végéig nem csökkentik és egyben ösztönzik az élőmunkával való fokozott takarékosságot és hatékonyságának növelését is. Figyelembe kell venni azt is, hogy a bevándorlásból származó munkaképeskorú népességből megnövekedő munkaerőkínálat nem kívánatos módon realizálódik, mivel a munkaerő, mint termelési tényező, nem kellően hatékony foglalkoztatása végső soron a globális (és struktúrális) munkaerő egyensúlyhiány - esetleg egyensúlytöbblet - kialakulásához vezethet. Miután az előzetes hipotézisek alapján az a célkitűzés, hogy a térség népességkoncentráció nagysága országon belüli mintegy 23%—os részaránya hosszútávon se növekedjék, hanem közelítőleg azonos szinten maradjon, a bevándorlás ösztönzésére irányuló adminisztratív intézkedések meghozatalát, illetve a jelenleg érvényben lévő korlátozások feloldását a későbbiek során szükséges megfontolni. I 23 ti——— “ .1
