1980. június 18. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
26
I. DEMOGRÁFIAI PROGNÓZIS A koncepció kialakításának fontos kiinduló pontja a megalapozott népesség prognózis kidolgozása és annak alapján a várható munkaerőhelyzet elemzése. A budapesti agglomeráció az ország területének csak 1,7%-át foglalja el, de ezen a területen tömörül az ország népességének közel egynegyede. Az intenzív bevándorlás és a magas természetes szaporodás együttes eredményeként a főváros és környéke a népesség egyre magasabb hányadát koncentrálja; 1960-ban a lakosság 20,4%-a, 1970-ben 22,7%-a, 1981.1. 1-én pedig már 2,5 millió ember, az ország népességének 23,4%-a él az agglomeráció területén. Ez időpontban a főváros lakónépessége meghaladja a 2,1 millió főt, az övezeté eléri a 432 ezres lélekszámot. A fővárosban kialakult ipari koncentráció a központi államigazgatási funkciók, az országos hatáskörű speciális intézményhálózat és a turizmus folytán a főváros nappali népessége időszakonként eléri a 2,5 milliót. Az agglomerációs övezet népessége az ország népességének 3,8%—át, Pest megye népességének pedig 42,3%—át teszi ki. A FŐVÁROS NÉPESSÉGALAKULÁSÁNAK TENDENCIÁI A VI. ÖTÉVES TERVIDŐSZAKTÓL 2000-IG Az V. ötéves tervidőszak eddig eltelt szakaszában Budapest népességének száma és korösszetétele a tervszánűtásoknak megfelelő irányba változott. A főváros V. ötéves területfejlesztési terve - a helyi és az országos demográfiai adottságokból kiindulva - a népszaporodás ütemének mérséklődésével számolt, a fővárosi népesség országon belüli súlya azonban nem változik lényegesen. A népességszám alakulását meghatározó tényezők közül a természetes szaporodás szerepe megnövekedett, azonban az élveszületések száma ezekben az években már alacsonyabb volt a népesedéspolitikai intézkedéseket követő időszak (1974-75) átlagánál. Az V. ötéves tervidőszak utolsó két évében a természetes szaporodást a természetes fogyás váltja fel; az élveszületések és halálozások egyenlege negatív. A vándorlási nyereség a tervidőszakban folyamatosan tovább csökken. A VI. ötéves tervidőszak első évében a főváros lakónépességének száma csekély mértékben - 3-5 ezer fővel - emelkedik, ezt követően stagnál, majd csökken. Budapest lakónépessége a VI. ötéves tervidőszak végén már nem éri el az öt évvel korábbi szintet. Ilyen tendencia-változás még nem fordult elő a főváros népességfejlődésében. A középtávú tervezői munkához ajánlott demográfiai OT prognózis szerint - a főváros területfejlesztés VI. ötéves tervi koncepciója számításaival összhangban - Budapest lakónépessége 1981.1. 1-én 2 098 ezer, 1986.1. 1-én 2 083 ezer fős szintet érhet el. A népesség számát alakító tényezők hatása kedvezőtlen. Az évről-évre kevesebb születés és a demográfiai struktúrából adódó mind több elhalálozás folytán a tervidőszak egészében mintegy 40 ezer természetes fogyás valószínűsíthető. Ez nagyságrendileg - ezer fő népességre számítva is - kétszerese az eddig legkedvezőtlenebb II. ötéves tervidöszaki természetes népesség-csökkenésének. Ezt a negatív tendenciát erősíti a bevándorlási többlet visszaesése, így a korábbi évekkel ellentétben a természetes fogyást már nem tudja teljes mértékben ellensúlyozni. Az élveszületések száma a VI. ötéves tervidőszakban tovább mérséklődik; az 1981. évi 24,0 ezer fős születésszám 1985-re 20 ezer főre redukálódik. (Tíz év alatt a születésszám 37%-kal csökken.) Az állandó és ideiglenes vándorlás egyenlege még a VI. ötéves tervidőszakban is nyereséges, bár mértéke csökkenő. A vándorlások különbözete (nyeresége) 27%-kal esik vissza az előző tervidőszak vándorlási többletéhez képest, de a főváros a vándorlásokból a VI. ötéves tervidőszak alatt 24,5 ezer fős vándorlási nyeieséget realizálhat. A VI. ötéves tervidőszakbeU élveszületések (110,5 ezer), a termékenység radikális csökkenése, a hálákzások (150 ezer) számának viszonylagos emelkedése, illetőleg a vándorlások nyeresége eredőjeként a főváros lakónépessége ténylegesen és abszolút mértékben fogy.ű népesség reprodukciója nem biztosítható. Számottevő módosulás prognosztizálható a lakónépesség korcsoportos összetételében is. A születésszám tartós visszaesése következtében jelentősen csökken a bölcsödés és az óvodáskorú gyerekek száma, ugyanakkor ugrásszerűen tt • J v lMgaÉwBaB%&;U.
