1980. február 27. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

10

i1

►

•■Vv í íditö&MT

túlzsúfoltsága, lényegesen csökkentek az intézmények működési feltételei közötti különbségek, s-megkezdtük egy kiegyensúlyozott fejlesztési, korszerűsítési program végre- hajtását. Korszerűsítettük az iskolák szervezeti rendszerét, a kis és gazdaságtalanul működő intézményeket nagyobb egységekbe integráltuk, ami gazdaságosabb gép-, műszer-, eszközberendezést, az iskolák gyorsabb és egyenletesebb fejlesztését eredményezte. A tanműhelyi termelötevékeny- ség szakosításával és kooperációjával háromszorosára növeltük a termelési értéket.

Kialakítottuk az Intézményirányítás általános és szakmai felügyeletének egységét és az erre épülő pedagógus továbbképzési rendszert. Irányító-ellenőrző tevékenységünkkel összefüggésben szilárdítottuk meg az iskolák szakmai-peda- I gőgiai egységét oly mértékben, ami korábban nem volt tapasztalható.

hl A szakoktatási intézmények /és bennük az egyes szakképzési profilok/ a főváros területén rendkívül egyenlőtlenül 1 helyezkednek el /2., 3., 4. sz. táblázat/. Egyetlen kerület nem képes biztosítani sem saját munkaerőutánpótlását, sem az általános iskolát végzett tanulók továbbtanulását.

I

Csak a központosított fővárosi intézményirányítás teszi lehetővé a gyorsan változó népgazdasági, illetve budapesti szakmai igények gyors követését nyújtó átcsoportosítás lehetőségeit. /Ilyen, a fővárost feszitő problémákat tudtunk megoldani az egészségügyi, kereskedelmi, vendéglátóipari szakképzés iránti megnövekedett igényekhez való gyors és jó alkalmazkodással, amit csak a központi tanterem, diákotthoni és tanműhelyi férőhely, illetve munkaerő- és eszközgazdálkodás tett lehetővé/. A főváros munkaerőutánpót- , lási igényeit csak együttesen lehet figyelembe venni, ennek alapján lehet meghatározni a tanítandó szakmák számát, a képzés mennyiségét, az intézmények profilját. Az egyes ke4- rületek általános iskolát végzett tanulói tehát nem aszeiL— - ii- 8 -