1979. október 24. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
180
tt 53 xen szabad tervezni és kivitelezni. Pesterzsébet példája nem egyedüli. Ha egyedüli lenne, akkor is csúnya példa lenne, de mivel nem egyedüli, hanem ez az általános, ezért kibirhatat- lan, és ezen egyszer már túl kell lépnünk. Mi úgy fogadunk el egy rendezési és beruházási programot, egy kerületi rekonstrukciót vagy egy lakótelepet, hogy több épitési ütemre daraboljuk fel. Ami sokba kerül, ami drága, ami az egészet hivatott kiszolgálni, azt-állandóan tolI juk magunk előtt, és majd a végén valamikor megcsináljuk. Sohasem jut rá pénz. Azt mondom, amit itt mindenki tud. Nem olyant mondok, ami a végrehajtó bizottság vagy az illetékesek előtt ismeretlen lenne. Mikor lesznek meg akár az óbudai, akár a békásmegyeri, akár az újpalotai épitkezéseinkhez azok a közösségi, művelődési, kereskedelmi és többi létesitmények, amelyek oda vannak tervezve? Ugyanúgy megy Pesterzsébet is, Kispest is. Mindegyik igy megy. Elérkezünk a pesterzsébetiI 0 nek a végéhez. Azok nem vitatható tények, amelyeket Gyulai ti elvtárs itt elmondott. Ezek elhatározott, az ottani igéynek- kel összehangoltak odatervezett létesitmények. Nincs pénzünk, húzzuk ki, vagy ne húzzuk ki, csak a forrást töröljük! Az u- gyanaz. Ha valami alól kihúzzuk a forrást, akkor próbálják meg! ’• I csinálni! . Nem azt mondom, hogy ezt a pesterzsébeti keresft kedelmi központot most meg kell csinálni. Ezt nem tudom mondani. Sok ilyen feltétlenül szükséges lesz még a következő ötéves tervben. Ebből azonban azt a következtetést vonom le,- • hogy nem szabad a végrehajtó bizottságban úgy döntenünk, hogy £ —j ^HHUaMra " ’ ’ j ^ ... " OT rá i pÜkt 3*
