1979. október 10. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
153
■ * nak. A mi elképzelésünk ennél sokkal radikálisabb volt. Aztán helyreigazítottak bennünket. Mi úgy Ítéljük meg, hogy ez az ösztönzési rendszer kétirányú. Az egyikkel kapcsolatban bizonyos problémák vannak. Ez lehetőséget teremt arra, hogy akik nagy lakásban laknak, azokat valamilyen formában arra ösztönözzük, hogy jöjjönek a tanácshoz azzal, hogy felajánlják a nagy lakást kisebb lakásért. Itt természetesen van egy másik probléma is, mert jogosan felmerül az a kérdés, hogy aki ezt a lakást annak i- dején minimális használatba vételi díjért kapta meg, annak most mi fizessünk a lakásért. Ha viszont nem a tanácshoz jön, akkor kétszer annyit kap érte. Tehát valamilyen anyagi ösztönzési rendszerre gondolunk és esetleg arra, hogy a lakásigény jogosultság felső határát meghaladó szobaszámok esetén másképpen lehetne számítani a használatba vételi dijat. Ezt természetesen nem szabad úgy csinálni, hogy azért, mert most megszűnt egy társbérlet, a már legalább 40 éve ott lakó idős házaspárnak azt mondjuk, hogy menjen ki onnét. Ezt nem lehet csinálni, mert ez nagyon káros következményekkel járna, bizonyos anyagi ösztönzést azonban be lehetne iktatni. A vidéken élők figyelembevétele. Amikor a tanácsok a névjegyzékbe felvesznek valakit, már akkor is vizs£^“ niok kell az illető anyagi helyzetét. Ez azt is jelenti, hogy a vidéken lakóknál nem elég az, hogy bevallást adnak, de a tanács megkeresi az illetékes vidéki tanácsot, és információt I kér az illető vagyoni helyzetéről. Előfordulhat tehát - bár még eddig nem tapasztali j ___________________________________0_____________________| I rr- 13 I
