1979. július 4. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
218
I - 14 I \ 1 Szabad, legyen annyit hozzátenni, hogy az uj jogszabály i koncepció váltást jelent, nagy szerepük lesz ebben a kórházi főor- vosoknak. A keres óképesség elbírálásában a közreműködő orvosoknak nem egyetlen feladatuk, hogy elbírálják a keresőképességet, vagy felülbírálják, hogy a keresőképesség elbirálása helyesen történi-e, magyarul nemcsak az a feladatuk, hogy megmondják, hogy keresőképes-e a beteg vagy nem, hanem fő feladatuk az, hogy vizsgálják a beteg ellátását, terápiás, diagnosztikai ellátását, a gyógyitó-megelőző munkát. A gyógyító munka ellenőrzéséhez hozzátartozik a keresőképesség elbirálása is. Nem szükitjük le az ellenőrzést, azt erősíteni kívánjuk^ , csak a keresőképesség elbírálásánál meg kell,hogy vizsgálja az ellenőrzés, hogy jól gyógyitották-e a beteget, jó-e a diagnózis, megka- pott-e a beteg mindent ahhoz, hogy a gyógyulás bekövetkezzék. Azt hiszem, hogy a fővárosban lényegesen befolyásolja a táppénzes arányszámot, hogy az integrációt a fennálló jogszabályok miatt nem lehetett teljes mértékben végrehajtani. Sokkal egyszerűbb a vidéki kórházak vagy azok működési területe esetében, mert ott az önálló rendelőintézetek száma csekély, csak néhány van az országban. A fővárosban pedig jó héhány kerület van, amelynek nincs kórháza, nincs szorosan vett kórházi háttér a rendelő mögött.Nyilván könnyebb a helyzet olyan területeken, ahol a kórház a rendelőintézettel szoros szervezeti egységben működik. Részben a szakmai ellátás miatt könnyebb a helyzet, tehát a gyógyításnál előnyben részesül az a táppénzen lévő beteg, aki a kórház működési területén van. Sokkal nehezebb olyan kei rületben a beteg kórházbajuttatása, a soron^Jcivüliség biztositása, amelynek nincs kórháza. í I ■ ' ' tn il HH8BS rnmmrm ---------------------
