1979. július 4. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
210
,,,,,,——— —fi——T- 11 ■ ................... li 1 rá ' )' ■ r- 7 a végeredménye. Az ellenőrzések fokozásával kapcsolatban az rá a baj, hogy az ellenőrzés nem tudja, hogy betegeket zaklat-e vagy táppénzcsalókat leplez le, mert ezt sajnos csak mechanikusan lehet szervezni. A gyógyulásra nincs túl jó hatással az, ha a valóban beteg embert hetente többször berendelik kötelező orvosi vizsgálatra, arról nem is beszélve, hogy nem vitatható, hogy egészségkárositó hatással jár, ha orvosi felülvizsgálatra rendelnek valóban beteg embereket. A táblázatokkal kapcsolatban sajnos az a baj, hogy nem azonos a keresőképtelen napok és a táppénzes napok száma. Adatszolgáltatási rendszerünk csak egyiket teszi számunkra elérhetővé. A beteg oldaláról az új rendelkezések nem jelentenek semmit. A szervezés és a hatékonyság oldaláról talán annyit jelentenek, hogy szakszerűbbé fog válni a keresőképtelenség elbirálása. A szakszerűségnek viszont megvan az a veszélye, hogy nincs mindenki keresőképtelen állományban, aki arra rászorul. Ilyent már tapasztaltunk. Nagyon furcsa ez a megállapítás, mégis meg kell mondanom. Ha igaz, hogy távlatban a keresőképtelenség elbírálásának is preventiv szemléletet kell tükröznie, akkor semmiképpen sem várható, hogy belátható időn belül csökkenjen a táppénzes százalék. Arra a kérdésre a legnehezebb válaszólni, hogy romlik-e vagy nem. Hosszú távlatokra visszamenően elemezve a helyzetet, a fokozódó emelkedésre mindig találtunk okot, » magyarázatot. Tóppénzemelő tényező az, ha az ipari munkásság száma nagymértékben emelkedik. Volt egy ilyen időszak, amikor a mezőgazdaságból nagy tömeg áramlott az iparba. nS» din ' •• : ii--------------------------------------------------------------—7—-J i
