1979. június 20. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
201
. . Ezen 3 sütőüzem látogatása valóban arról győzött neg bennünket cs engem mindenekelőtt, hogy a korszerüsités a "ővárosi sütőiparban rendkivül sürgető szükséglet ás úgy érzem, hogy az ami a fővárosi sütőipar korszerűsítése kérdésében eddig történt, nem elegendő. Több szempontból nem elegendő. Egyrészt kiindulva abból az alapvető kérdésből, hogy q Fővárosi Sütőipari ti Vállalat feladata ellátni a főváros lakosságát az alapvető élelmiszerre!:,a kenyérrel és a péksüteményekkel. Most non a sokféle választékról beszélek, hanem alapvetően a kenyérről és a péksüteményről, mert ez a hagyomány. Ezt igényli a főváros lakosságának döntő többsége. Tehát most nem a minőségi oldalról beszélek, ez nagy tárna, de alapvetően ilyen feltételek közepette mennyiségileg ellátni a fővárost nem lehet, úgy érzem, nem akarom eltúlozni, de ha nem történik viszonylag gyorsabb ütemü modernizálás és korszerüsités fővárosi sütőipari üzemeinkben, akkor nagyon szomorú helyzet elé fogunk nézni. Nem fogjuk tudni sem mennyiségileg, sem minőségileg kielégiteni azt a jogos igényt, amely a mindennapi kenyeret, - elnézést a kifejezésért - a fővárosban jelenti. Nem vallásos oldaláról fogom meg a kérdést, ha'0 ■ * nőm ténylegesen a mindennapi szükséglet oldaláról. Látjuk a jelentésben is, hogy a fővárosi sütőüzemek kémenfa céjéből, a 164-ből 127 ma is lapátos kemence. A lapátos kemencéhez munkaerőt nem lehet kapni. Látjuk a jelentésből, do ol■ mondták az elvtársak is, különösen Halmi elvtárs, de Tóth elvtárs is, hogy mekkora gondjaik vannak, hogy a szakmunkás-után* pótlás a fővárosban szinte megoldhatatlannak lótszik. Azonban nemcsyk a szakmunkásokkal van probléma az utánpótlásban, hanem az egyéb kisegitő munkásokkal is. ;í ÍOÁ . ______________________________________________________________ 1 J (flPüJ | - 43 i
