1979. június 6. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
232
- 32Amikor megalkotunk egy rendeletet, akkor látnunk kell a végrehajtás nehézségeit is. Egy rendelet tényleg annyit ér, amennyit meg tudunk belőle valósitani. Egyértelmű, hogy nagy előrelépés, hogy a rendőrség a helyszínen bírságolhat, és szerintem ebben fog kimerülni a főtevékenység. A szabálysértési feljelentésnek ugyanis egy sor akadályát látom. Senkit nem igazoltathat az állampolgár, aki éppen látja, hogy ott iszik valaki. Sem a lakbóbizottság, sem az üzletvezető. Már pedig a szabálysértési feljelentéshez név, lakóim, sőt két tanú is kell! Meg kellene tehát néznirn hogy e tekintetben lehetne-e valami egyszerűsített szabálysértési feljelentést tenni, vagy ilyen 1 járást kezdeményezni, mert különben az egész tevékenység csak a rendőrség helyszini bírságolására korlátozódik. Már pedig ebben az e- setben elveszti ez a tevékenység a lakosság támogatását. Pedig a lakosság segítene, ha módot és lehetőséget tudnánk rá teremteni. Ahol ismerik az embereket, ott nincs probléma, de sokhelyütt,pl. egy KÖZÉRT előtt, ki fog igazoltatni? Úgy javasolom a rendelet-tervezet a Tanácsülés elé vinni, hogy morálisan jó, rendőrségi eljá- k rást is biztosit, de meg kell teremteni annak lehetőségét, hogy a lakosság segítségét jobban igénybe tudjuk venni. E 1 n ö k : De nogyan? Mondd meg, hogy hogyan! Általánossággal ■ ©ff ’ nem mondunk semmit! Pataki Bála: Szerintem el lehetne tekinteni a két tanútól, ha az üzletvezető teszi a feljelentést. E 1 n ö k : De ha van egy általános szabálysértési kódex! Abba bele kell illeszteni! Dr Bielek József: A lakosság bejei nti a rendőrsé.. I fl I Lz-----------------~zJ " HMM* ’ 11 ' '■ "«' U-—■—mmmmrnmmmmwmmypm m
