1979. június 6. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
202
lr Más ok is van. Egyik ok, hogy tűi korán - 13 és fél éves korban - történik a pályaválasztás. Legtöbbször nem a tanuló dönti el, hogy mi akar lenni, és különösen nem képességei szerint tanul tovább, hiszen a tanulóknak mintegy 4 %-a vesz csak részt képességvizsgálaton a pályaválasztó intézetben, többnek a vizsgálatára nincs mód. Legtöbbször a szülők választanak pályát a gyerekeknek bizonyos elképzeléseik szei £ rint. A szülők elképzelésében nagy szerepet játszik az, hogy melyik pálya igér több pénzt, nagyobb borravalót, és elsősorban arra a pályára adják a gyermekeket. Nagyon sokszor az is szerepet játszik a lemorzsolódásban, hogy a gyerekeknek nincs kedvük ahhoz a pályához,ki akarnak maradni, és előbb-utóbb ki is maradnak. Szerepet játszik az is, hogy kiderül, hogy arra a pályára nem alkalmas, nem képes azt megtanulni. Szerepet játszik az is, hogy rájön arra, hogy ha a II. oszlaLyban abbahagyja a tanulást, és elmegy abban a szakmában segédmunkásnak, akkor többet keres, mintha végigjárná az iskolát, és k szakmunkás-bizonyitvónyt vagy oklevelet szerezne. Néhány évig betanitott munkásként dolgozik, majd megszerzi a szakmun- kás-bizonyitványt, de igy közben több pénzt szerez. ;/■ ■■©©■■ ff /■ .. ■■ te »; Nyilvánvaló, hogy ezek az okok is szerepet ját% szanak abbén. Hangsúlyozom azonban, hogy mi a tanulmányi munkát elemeztük. Ezzel függ össze az a kérdés, hogy vizsgáljuk-e a tanulók elhelyezkedését. A tanulók 80 %-a általában szakmájában helyezkedik el. Elnök: És a 20 %? lí zJ- 9 -