1979. április 11. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
218
... tani a munkát. Nagyon komoly probléma jelentkezik a létszámgazdálkodás területén is, pedig ez az egyik legfontosabb feladat. A létszámgazdálkodás 3zinte mechanikus gazdálkodást jelent a gazdasági egységeknél, és- ennek következtében olyan kirivó esetek történnek, hogy a megvizsgált 7 gazdasági egységnél - mindegyik az építőipar területén van - minden 3 fizikai dol- ; gozóra 1 nem fizikai dolgozó jut. Nem hiszem, hogy oz jó. Nem Hszem azt sem, hogy ez csak a Fővárosi Tanács területén van i igy, nem pedig az egész népgazdaság területén. Szeretném megemlíteni a következő példát. 1938- ban a KIinger-gyárbán 240 ember dolgozott. Ezeket összesen 4 ember irányította'; az öreg Kiinger, a menye, a sógora és egy l művezető. Ennél a vállalatnál ma 360-án dolgoznak, és van > 280 nem fizikai dolgozó. Ilyen körülmények között nem beszélhetünk létszámgazdálkodásról, nem beszélhetünk arról, hogy honnan fogjuk biztositani azt a létszámot, amely a népgazdaság további fejlődéséhez szükséges, biztosítani. Olyan helyzettel állunk szemben, amely nagyon nagy mértékben veszélyezteti a feladatok további végrehajtását. A vállalatvezetők nagyon világosan elmondják azt, hogy ki kellene dolgozni valamilyen mutatókat arra vonatkozó- an, hogy mi az elvárás a dolgozókkal szemben. Ez a jelen pillanatban nincs kimunkálva. Az egyik nagyvállalat vezérigazgatója azt mondta, hogy neki van 15 gépirónője, de ha a gépirónők megfelelnének az 1937. évi gépiró-iskolai követelmények- nek, akkor neki 3 vagy 4 gépirónő is elég volna. Természetesen nem értek egyet ezzel az igazgatóval, mert ő intézkedhetne annak érdekében, hogy ezen a terüle20 I ’ _ 1
