1979. január 31. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

209

egyesületekre egyaránt. Félelmetes papirtömeg hentereg itt. Nem tudom átlátni, hogy mi ebből a felesleges, de nagyon sok ez a munka. Azt hiszem, jelentős része felesleges. A munka nincs összehangolva. A kiadott rendelkezéseket nem tárgyal­ják meg a végrehajtó szervekkel. Akkor csak rájuk zúdul a feladat végrehajtása, miközben sok esetben eszközhiánnyal küs zködnek. Az állami vezetés általában nem becsüli meg a társadalmi munkát. Én ezt most nem a budapesti sporthivatal­ra mondom, de egészében ezt kell megállapítani. Parancsolgat­nak, fizetett alkalmazottszerü állapotokat akarnak fenntarta­ni az emberi kapcsolatokban. Nagyon sok.társadalmi munkás, aki ezt ingyen, sportszeretetből csinálná, nem tűri ezt. Nem becsülik meg őket sem anyagilag, sem erkölcsileg. Utánanéztem a kérdésnek, hogy miféle megbecsülés­ről van szó. Szűkítettük például a sportrendezvények látoga­tására jogosító belépőket. Az az ember, aki éjjel-nappal dol­gozik valamiért, legalább annak a sportágnak a rendezvényére szeretne úgy elmenni, hogy ne kelljen érte fizetnie. Szűkültek kitüntetési lehetőségeink is. November 7-én én osztottam ki a társadalmi munkásoknak a kormányki­tüntetést. Hatvan-, hetven-, nyolcvanéves emberek, akik egy életet éltek le a sportban társadákni munkásokként, először kaptak kitüntetést. Sírtak, zokogtak. Ezek az emberek hiva­talos életpályájukon nem kaptak kitüntetést és erkölcsi meg­becsülést. A következő probléma a sértettség, A magyar sport­ban különböző nézetek vannak. Ismerik az Elvtársak a sportál- — lapotokat. Mindenki szereti ezt a témát. Nagyon sok sértett ! L ©i J I- 25 ­1

Next

/
Oldalképek
Tartalom