1978. június 21. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

401

T" ­9 Ha a 15 éves időszak alatt a 3oo-nál több lakást magukbafog- laló lakótelepeket áttekintjük, azt tapasztalhatjuk, hogy ötéves tervenként a felépített lakások száma egyre jelentőseb­ben emelkedik, de az épitési helyek száma gyakorlatilag nem változik, tehát az egy lakótelepre eső lakásszám növekszik: II. III. IV. 1961­ötéves tervek 1975 átadott lakások száma /kerekítve/ I6000 24ooo 45ooo 85ooo lakótelepek száma 12 19 18 35 egy lakótelepre eső lakásszám 13oo 13oo 25oo 24oo 1961 és 1975 között a lakótelepek megnőttek. Megnőtt a lakóte­lepek nagysága, a városközponttél való távolsága, az épületek magassága, hossza, helyenként még a vastagsága is. A második ötéves tervre jellemző alacsony, 4-5 szintes beépí­tést a harmadik és negyedik ötéves tervidőszakokban a lo szin­tes beépítés váltja fel. Az eleinte többnyire szabadon tájol­ható és kapcsolható típusokat általában csak kötötten tájol- k ható és szabadonállóan alkalmazható típusok váltják fel. Ezek a lakótelepek nagyságuk és beépítési magasságuk növeke­désével veszítettek a kisebb és alacsonyabb lakótelepek emberi ' ^ léptékéből, sőt városiasabbal-: sem lettek mindenütt. Az épületek lábakra állítása /Óbuda/ vagy a jellegzetes be­építési rendszerre törekvés /Újpalota, Józsefváros/ mutat olyar. elemeket, amelyek hozzá járulhatnak ahhoz, hogy a lakóte­lep egyedivé is tudjon válni. Mindenesetre a 15 év során fel­épült lakótelepek beépítési módja és jellege sok esetben nincs szerves lcancsolatban azzal a városi környezettel, ami­ben felépült, ezeknek az uj városrészeknek a régi - és fokoza­L J 1 — ■ — —

Next

/
Oldalképek
Tartalom