1978. április 12. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

233

Van még egy másik olyan pont, ahol n kivitelezésben állit fel alternativákat, éspedig az anyag 15. oldalán, ahol azt az alternatív helyzetet állítja fel, amely a jelenlegi építőipari helyzetre alapoz. Ez igy nem állítható fel szerintem. Ha a fővárosnak a tatarozás célját szolgáló építőipari vállalatait zömében erre állítjuk át, azt másutt fogjuk hátrányosan érezni. Ezeknek a vállalatoknak ugyanis akkor is lesz feladatuk a megmaradó lakások építésében. Azonban számos új épitési feladat lesz ott, amelyre az ÉVM-nek vállalatot kell létesítenie. Nem szabad, hogy ezt a főváros saját építőipari kapacitása terhére vállalja el. Tapasztalatként, példaként a Váci-utcai foghijat szeretném felhozni. Ez a rahabilitáció Magyaroi\szágon elsősorban Budapesten jelentkező probléma, itt az ÉVM-nek ezen probléma megoldására pi’ofil vállalatot kell létrehoznia.

Tehát az elternativ felállításban a II. alternatívára való törekvést tartom helyesnek, ahol ez tükröződik, de még

í

erőteljesebb kihangsúlyozását tartom szükségesnek annak, hogy a fővárosi vállalatok maradjanak meg az eredeti feladatuknál. Ma is van olyan feladatuk, hogy lakásokat korszerűsítenek, fürdőszobával látják el ezeket. Ezek arányát, amennyiben bírják, a normál tatarozások mellett növelni lehet, de ezeken a területeken a további közművesítések, új építmények létesítésére, ovodák, üzletek, stb. építésére mindenképpen ÉVM-vállalatot kell létrehozni és ennek feladatává kell ezeket tenni. Ennek vizsgálatába már elejétől fogva az ÉVM bekapcsolását tartom szükségesnek, mert nagyon egyoldalúvá válik a vizsgálat, ha ebből ők kimaradnak.

L

??7- 43 - 1 |