1978. március 15. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

116

-------------, —-- — —---------------TT-------------------"fa —

1 1- 11 " 1

Ha megnézik az elvtársak a táblát, akkor a mi agyunk mindig a napközin gondolkodik, de a gyermekek fele nem kerül napközibe,

Í

nemcsak azért, mert a szülői feltételek nem felelnek meg, hanem azért is, mert nincs hely. Ez a szám Budapesten kiszorult. Biztos, hogy többezer gyermeket lehetne étkeztetni. El tudnánk intézni

bizonyos helyeken és iskolákban, hogy a gyermekek felügelet mellett

A

menjenek el csoportosan étkezni. Miért mondom ezt? Azért, mert olyan helyen, ahol az éttermek vezetői között gyermekes asszony is van, ragyogóan megy ez. Ennek van egy pszichológiai oldala is. Látja a gyermekeket és mindig a saját gyermekére gondol. Ilyen megkö- zelitésben frontot lehetne törni. Mezei elvtárs, arra szükség van, hogy az iskolákban legyenek vállalkozók, akik a gyermekeket elkísérik.

Kovács elvtársnak egy kérdésével nem értek eget.

Ma Budapesten a kereskedelmi ellátásban több tízezer előfizetéses menü van. Nézem a normáját és számolok az új normával, ami bekövetkezik, nincs ellenérdekeltség. A problémát a fogadás tekintetében

►

látom, szemléletbeli dologról van szó, kisérni kell a gyermekeket.

Van néhány klasszikus példa, ezt kellene a televízióban napirendre tűzni, azt, hogy melyek azok az iskolák, ahol elkísérik a gyermekeket, kik azok az emberek, akik névtelenül befogadják a gyermekeket és külön terítenek nekik az étterem sarkában. Ezt kellene napirendre tűzni.

I ■

te te-:

A következő kérdés, amit szeretnék érinteni, Kovács elvtárs jól tudja, hogy a Gyermekélelmezési Vállalatnál hosszú idő óta állandó feszültségben élnek, mert soha nem lehet tudni, hogy a

(b

te ---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------_]