1977. június 8. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

378

r *~” " • 1 tt OT-----------------------«- 6 ­Szeretném felvetni azt a kérdést, hogy a célcso­portos beruházású lakások kérdését is meg kellene vizsgálni, mert ez is nagyon sokszor kerül külbönböző szervek elé, és ennek eredményeképpen elkésnek. Próbáltuk vizsgálni azt - a­mit á 1 tá lábán moh dán á k -, hogy B^'ti'gruháaáBuR a'isÚT'b-'faúgódaak — ­-------­el bizonyos fokig, mert a munka nem volt megfdelően koordi­nálva, nem készültek el a tervek stb. Amikor megnéztük, azt találtuk, hogy nem ez a helyzet, hanem olyan akadályozó tényezőkről van szó, amelye­ket mi magunk állítottunk fel. Addig nem lehet kosziteni ki­viteli terveket, amig nincs meg a beruliázási program. Ezért húzódnak a dolgok, s ebben az esetben az egyes szakigazgatá­si szervek vagy vállalatok vezetői nem vállalják a felelőssé­get, mert azt mondják, hogy a végrehajtó bizottság majd úgyis meg fogja mondani, hogy mit csináljanak, és ha egyszer a vég­rehajtó bizottság jóváhagyta, akkor minden el lesz intézve. A beruházások bürokratikus részét tehát valamilyen módon le kellene faragni. Azt hiszem, hogy az 1976. novemberi határo­zatok ezt követelményként állitják fel. Nagyon sok intézkedés történt a külső kerületek­nek a belső kerületekhez való közelítésére. Ezen a területen nagyon komoly lépéseket tett elsősorban a művelődésügyi fő­osztály. Ezt örömmel kell üdvözölnünk. Úgy hiszem, hogy a következő időkben még egy lépéssel tovább kell mennünk. Az ennél a 8 egységnél végzett vizsgálataink azt bizonyítják, hogy nálunk a kerületek bizonyos fokig országos határokat jelentenek. Az utca egyik oldalán nincs kihasználva a bölcső­de vagy az óvoda, a másik oldalon pedig igény jelentkezik, de nem lehet átmenni, mert az másik kerület. • 5U i i I ---------------------------------------------------------------------------------------------I

Next

/
Oldalképek
Tartalom