1977. február 16. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

252

sok vannak.

A hozzászólásomat azért kértem, mert tulajdonképpen a Tanáccsal kapcsolatos értékelésnél érzem az anyagnak a gyengeségét. Amennyire alapos a VB. munkájának kifejtése, nem akarok terjedelmet, arányokat illusztrálni, de az 54 oldalból 4.5 oldal a Tanáccsal foglalkozó anyagrész, bár nyilvánvaló, hogy a VB. munkája a tanácsi munkában is tükröződik. Mégis a Tanács munkájának értékelését nagyon fontosnak tartanám, mert ebben az időszakban történt például olyan központi intézkedés, hogy a fővárosi tanácstagok egyben kerületi tanácstagok is. Pl. ez mit jelent? Ez pozitívan jelentkezett-e ebben az időszakban, tehát nőtt-e a tanácstagoknak a fővárosi szemlélete? Emellett a helyi dolgok iránti ismeretanyaga bővült-e? Megmondom őszintén, nem ezt tapasztalom, elég passzivitás jelentkezik a Tanács működésében. Magyarul mondva, véleményem szerint, a Tonácsjülése nem azt a tisztet tölti be, amelyet tőle ma már jgggal elvárnánk. Ennek több oka lehet. Lehet talán az az oka, amit a tanácstagok felvetnek, a kettős leterhelés. Kerületi tanácstag és van választó körzete és fővárosi tanácstag is. Ez hatékonnyá vált-e és valóban megéri-e? Nem hozza esetleg azt, hogy aki a körzetében jól működik a Fővárosi Tanácsra már kevés energiával rendelkezik.

A másik dolog, amit érzek, hogy a Tanács működése nagyon erősen formálissá vált. Mindnyájan ott ülünk a tanácsülésen, látjuk, hogy rendszerint ugyan azok, ugyan olyan témákban szólnak hozzá.

J tó

Szerepel az anyagban, hogy kerületi tanács- I- 29 -