1977. február 2. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
250
séghez tartozó szövetkezetek jelen helyzetükben nem tudnak eleget tenni a feladatoknak. Az a véleményem, hogy okvetlenül foglalkozni kell az épitőipari szövetkezetek vonatkozásában a termelékenység kérdésével. Arra számitani ugyanis, hogy ló/nye- ges munkaerőnövekedós következzék be pont ezen a területen, nyilvánvalóan nem lehet. Meg kell vizsgálnunk tehát, melyek azok a faktorok, amelyekkel a termelékenységet növelni lehet. Utal az anyag axKa* a korszerűbb technológia bevezetésére ós a gépesités fokozására. Szállitógépek, emelőgépek stb.: komoly beruházásokat igényelnek, és nem véletlen, hogy az Éviihez tartozó lakásópitő vállalatoknál is felmerültek komoly beruházási költségek, holott azok a vállalatok sokkal Masak magasabb műszaki szinten állanak a lakásépítés területén, mint az ipari szövetkezetek. Egyetértve tehát az anyagban szereplő 96 milliós összeggel, nem vagyok meggyőződve arról, hogy elég lesz-e ahhoz a gépesitési szinthez, amelyet a korszerű termelékenység igényel. Ugyanakkor terheli a szövetkezeteket egy raább további nagy nehézség: az, hogy nincsenek korszerű telephelyeik, műhelyeik. Hiszen köztudott, hogy még azon a szinten állanak, amelyen a magánkisipar összevonásából létrejöttek. Szétszórt helyeken, szállítási, raktározási nehézségekkel, nem elég a termelékenységük, nem eléggé ellenőrizető az elhelyezésük. Felmerül tehát ezeknek a korszerűsítése• De felmerül ennek kapcsán egy szervezeti kérdés is. Vajon nem lo egységre bontás ez? Nem volna-e szükség összevonásokra, profilirozásokra? í • | | ___________________________________ r "- 48 -
