1976. november 24. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
287
- 38 bán a gyakorlatban nagyon nehéz. Ezeket a feladatokat a szakigazgatási szervek a maguk sávjában helyes szemlélettel, a magúk szakszemléletével végzik. Ez végső soron a maga területén nagyon helytálló, de eközben van valami olyan, hogy sok bába között elvesz a gyermek, ez esetben a család. i Minden eddigi tapasztalatunk azt mutatja,hogy Magyarországon a családok döntő többsége normálisan ellátja családi funkcióit, egészségesen él és fejlődik, és azok a központi intézkedések, amelyek az életszínvonal emelkedését és azon belül is a családi terhek enyhítését szolgálják, megfelelően hatnak és érvényesülnek. Ezeknek a családoknak az érdekében tulajdonképpen csak azokat az intézményeket kell jól üzemeltetni és fejleszteni, amelyek ezeknek a funkcióknak a kisegítését a társadalom részéről elősegítik. Ilyen a bölcső- • de, az óvoda, a különféle intézmények hálózata, az oktatás, az egészségügyi szolgálat és igy tovább. Ha ezeknél a családoknál azt vizsgáljuk, hogy hogy élnek ma a magyar családok, és tudjuk, hogy a családok döntő többsége kétkeresős, egy-két gyermekes kis család, akkor azt is tudjuk, hogy ezeknek a családoknak mitől fáj leginkább a fejük, és hol kellene legjobban segiteni ezeknek a | családi gondjain. Ilyen a gyermekeknek, a családban élő öregeknek a gondja, akiknek a gondozása hovatovább egyre nehezebbé válik azokban a családokban is, amelyek nem akarják igénybe venni a szociális otthont és a szociális gondoskodást. Ilyen értelemben merül fel az a sokféle f&adat, amely ma a családokat terheli - napi bevásárlás, főzés, mosás, vasalás, takaritás -, amin a szolgáltatások tudnának va- | lamelyest enyhíteni. Ennek a napi feladattömegnek az enyhitéI -
