1976. november 10. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
364
Lehetetlenség betartani, mert akkor nem lehet több lakást épiteni. A szerződés-kötelezettség kiterjesztését nem tartották elfogadhatónak, illetőleg azt mondják, hogy ha jogilag előírjuk, hogy kiterjesztjük azt az állami döntést, hogy ki lehet jfcölni vállalato katfeladátok elvégzésére, akkor 4 százalék felárat is ki kell fizetni. A lakásépitési költségeket azonnal megemeli. Tulajdonképpen e körül folyt vita. Ma reggel egyébként már korrigálta korábbi álláspontját a PM és az OT a 7oo millióval kapcsolatban . Nem azt mondják, hogy állami költségvetésből nem tudják odaadni, mert nincs, hanem nem kifogásolják, ha a Fővárosi Tanács Baját péneszközeiből megelőlegezi. Tegnap még úgy Írták, hogy nem kifogásolják, ha a Fővárosi Tanács odaadja a 7oo milliót. Nemzeti ajándékképpen. Dr Reischl Antal: Ahhoz meg miért kell az ő hozzájárulásuk? Elnök: Minimum kormánydöntéskell hozzá. Ma reggel módosították, shogy állami költségvetésből nem áll rendelkezésre k pénz 1977-78-ban. Azt kérik, hogy a Fővárosi Tanács előlegezze meg 1977-78-ban a szükséges pénzeket, és majd 1979-8o-ban visz- szaadják a fővárosnak. Nem lehet úgy menni a Minisztertanács Illésére, hogy teljesen merev álláspontot képviselünk. Ha bizonyítani tudjuk, hogy nincs lekötetlen pénzeszközünk, akkor lehet mondanunk, hogy minden fillérre szükségünk van saját fejlesztési feladataink teljesítésére. De Békési elvtárs azért ment el szünet után: megnézték és úgy tűnik, hogy 3oo milliót lehetne adni: 1977-ben loo-at, 1978-ban 2oo-at, úgy, hogy adják vissza 1979-ben a 2oo-at, 198o-ban pedig a loo-at. Gyakorlatilag nem 7oo-at adunk, hanem most csak 3oo-at, és |L h-131 -
