1976. október 26. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
183
-» zi3ek kerülnek előtérbe, amelyek megkérdőjelezik a mi világnézetünk sarkalatos tételeit is. Ezt a tapasztalat, a viták és az érezhető reflexiók alapján mondom. Nyilván nem arról van szó, hogy 14-18 éves korban teljesen letisztultán, tudományos igénnyel kell tudni a marxizmust, csak egy veszélyre szeretném felhívni a figyelmet. Remélem, hogy én látom sötéten a problémát. Nehogy az legyen, hogy 18 éves korban azzal a biztos tudattal engedjük ki a tanulókat az életbe, hogy "világnézetünk alapjai"-ban tényleg megkapták világnézetünk alapjait, és az egyetemen kiderül,hogy nem világnézetünk alapjait, hanem a kor világnézeti alapjait eklektikusán hordozzák magukban, és az egyetemen ennek hangot is adnak. Biztos, hogy ebben nem kicsi a pedagógusok szerepe. Nem véletlenül mondtam, hogy ezt az eklekticizmust a pedagógusok is magukkal viszik. A későbbiekben is van egy olyan kettősség, amely a nevelők és a környezet hatásában nyilvánul meg. A szakmunkástanulók és a gimnazisták összehason- litása. Az igaz, hogy más miliőből adódnak a szakmunkástanulók, és más miliőből - ha nem is többségükben, de sokan - a gimnazisták. Igaz, hogy má3 miliő az ipari üzem, és más az iskola. Nem 1 annyira más azonban, mint ahogy ez itt -tükröződik. Azt hiszem, itt egy kicsit őszintébbeknek kell lennünk, fenntartva a "Ha tévedek, elnézést!" álláspontját. Az ipari üzemekben nemcsak a lumpenelemek hatása az, ami ezt a vagánykodást, szovjetellenességet, antiszemitizmust táplálja, hiszen mindez megtalálható a gimnáziumokban is, hanem nemegyszer a deklasszáltaknak egy csoportja, amely részben üzemeinkben, részben a környezetben található meg, éo amelyf _______U I —'- 7 i
