1976. július 7. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
319
H e n z János: A lo. oldal második bekezdésében az szerepel, hogy az iskolák igazgatóinak többsége nem tartotta be a rendtartás előírásait és ebből különböző elmaradások következtek be. Az a kérdésem, hogy mit tesz a főosztály annak érdekében, hogy ezt a rendtartást be lehessen tartani. Kérdezem: egyáltalán betartható-e a rendtartás és nem lenne-e szerencsésebb az ellenőrzést, az irányítást és a felelősségrevonást alkalmazni, mint sem a feladatoknál egy ujabb rendelkezéssel felhívjuk a figyelmet a kiadott rendelkezés betartására? Elnök: Van még kérdés? /Nincs./ Mezei elvtárs, légy szives, válaszolj. Dr. Mezei Gyula: Megpróbálok válaszolni, péi (táfcofcootá cfc A korrokoióaoaztályokkal kapcsolatban a rendtartás úgy irja elő, hogy ha az iskola azt állapitja meg, hogy lemaradó tanulója lesz, meg kell szervezni. Ennél fogva az iskola megítélheti úgy, hogy nem lesz, nincs bukásra álló tanulója, ezért nem szer- , vezi meg. Ahol szükségletét érzik az iskolák, ott meg kell szervezni. Mivel a bukások száma elég alacsony, sőt, országos mértékben nagyon alacsony, nálunk egy csomó iskolában nincs bukás, ezért helyezkedhetnek arra az álláspontra, hogy nem szervezik meg. Mi azt kifogásoljuk, és ez már pedagógiai kérdés, amit a IV pedagógiai tanácskozóso/f szóvá tettünk, hogy azt a mércét túl alacsonyra állítják. Tulajdonképpen, ha azokat a gyermekeket, akik gyenge 2-esre állnak, beállítják, hogy azok megerősödjenek, és úgy foglalkoznak velük tovább, akkor az egész oktatás színvonala emelkedik. Ez nem rendtartás be nem tartási kérdés, hanem r “ ’ - 27 fc---------------------------------------------------------------------------——-—u
