1976. április 7. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
270
r . i A másik témakör, hogy ehhez szorosan hozzátarto- , zik az a kérdés, hogy a munkerő felszabaditásá való erőteljesebb segítésről és ennek megfelelően az épitőipari kapacitás kihasználásának feltételeiként jelentkező munkaerőgazdálkodásnak a biztosíthatóságáról van szó. A vállalati információk a főváros számára valamikor április végén jönnek be és arrak alapján készíthető el az az V. ötéves tervi területi munkaerőmérleg, amelyből le kell vonni azokat a következtetéseket, hogy végrehajtható-e az a kettős feladat, amit nem teljeskörüen, de jelenlegi ismereteim alapján úgy látom, hogy a tercier szektorban meg lehet és kell tenni, valamint az is látható, hogy a ma névlegesen rendelkezésre álló budapesti épitőipari kapacitás - a budapesti és az ÉVM- vállalatokat együttesen értem - ÉxriKiaé&Bn kihasználása érdekében mit kell tenni. Nagyon kiélezett a kapacitáshelyzet, amely összes feladatunk kulcskérdése. Azt hiszem, hogy nem elég ma csak azt hinni, követelni, hogy az ÉVM. vállalatok részéről jelenjen meg az épitőipari kapacitás, ami mondjuk a tömeges lakásépités számára a leglényegesebb. Azt hiszem, hogy ennek alapkérdése az is, hogy a Fővárosi Tanács próbálja, éppen a terület gazdája lévén, éppen az V. ötéves terv területi munkaerőmérlege és intézkedések alapján, segiteni az épitőipari vállalatok kapacitáshelyzetének javítását. Ebben a dologban tehát, a tanácsi és a területi terv ilyen értelmű kapcsolatának felfogása alapján,tisztelettel azt javasolom, hogy a nagyon széles körű és igényes feladatvégiggondolást jelentő intézkedési terv kerüljön majd végeredményben ■I a0 i • ..................... ' ' ■ ■ - - - M ---------------■ ■ ■ «■)' ■ ■ ' i > " r L------------------rt
