1976. április 7. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

260

\T i- 17 olyan lesz, amilyennek terveztük. Látom az anyagban, hogy a tanácsi épitőipari vállalatok a bölcső-dei-óvódai v 'rőheiyok- bői mennyit valósítanak meg. Ézekszerint félreértettem, mert azt hittem, hogy ezt a célcsoportosból valósítják meg. Nagy segítség ez, ós úgy gondolom, hogy akkor jobb a helyzet, aint amilyennek hittem.

dr. R e i s c ii 1 Antal: Ln az anyagot is, a szöveget is jónak, politikusnak tartom, szeretném ezért egy-két gondolattal mcgpolitikusobbá tenni. Adódnék ez elsősorban abból, hogy az itt parcellázott egyes területek bizonyos össze- függéseire mutatnék rá. Köztudott pl., hogy a lakásépítésben vitatott nagyságrend az 53 négyzetméter, különösen akkor, ha szembeállítjuk demográfiai igényünkkel, az ideális családnagysággal. Ugyanakkor azonban nem olvasható ki közvetlenül a tervből, hogy a lakásfenntartásra fordítandó nagy összegek, lakás- felújítások esetére olyan célt irtunk elő ós követünk, hogy o társbérletek felszabadításával, valamint az épületek feluji- i tásával, a nagylakások védelmével tulajdonképpen javítjuk a

jelenlegi nagylakás-áll/apotot•

Amikor tehát egyik oldalról az uj lakások épitése r.ien van .kötve, és nem tud a számarány továbbmenni, ugyanakkor a másik oldalon a meglévő régi lakásállományt viszont javítjuk, mert ahol a társbérletek felszabadulnak nagy lakásokká, vala- mint ahol a kényszor-lakásmcoosztások révén a felújítás során visszaállítják a nagylakásokat, ott tulajdonképpen a lakásállománynak egy nagyságrendi javításáról van szó.

[L ? _j .--0---- - i. Ml ... ' ' "J 1 ’ W ©» "’ " *