1976. április 7. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

257

Dr. Radinszky József: Köböl elvtárs felszólalásához csatlakozva, az egészségügyi ágazat vonatkozásában valós probléma és mindegyikünket a legmesszebbmenőkig érint a

munkaerőhelyzet bizonytalansága. Az anyagban megfogalmazottak

ezt,

világosan tükrözikKB/ennek ellenére néhány vonatkozásában azt javasolom, hogy pontosítsuk a képet, ha ezt a tisztelt VB szükségesnek látja. A 46. oldalon szerepel, hogy az ágazaton belül a munkaerőhiány két kiemelt területen: a fővárosi kórházakban ésá bölcsődékben jelentkezik. Azt mondja továbbá, hogy a legnagyobb gondot változatlanul a szakképzettséget igénylő munkakör betöltése okozza. Ezért a különböző egészségügyi szakiskolákban évente 1 5oo - 1 600 főt képeznek. Ez igaz a szakképzettekre, de nemcsak az egészségügyi ápolónői szakképesítésnél hiányzik a létszám, hanem a műszaki terület szakképesített dolgozóinál érezzük ennek hiányát és nem utolsó sorban a segédszemélyzet hiánya a nyomasztó.

Éppen ezért ezt a szöveget pontositanám azzal, hogy egy általános munkaerőhiány van, mert az egyetlen teóilet az orvosi, ahol nincs munkaerőhiány. Tehát a legsúlyosabb gondot a segédszemélyzet, a takarítók hiánya jelenti. Ezeknek ténylegesen a 4o százaléka dolgozik a rendelkezésre álló állásokban. Ugyanez vonatkozik a műszaki apparátusra. Az egész fejlesztési koncepció, az V. ötéves tervre vonatkozó műszerezettség, épületgépészet,modern, korszerű berendezések a jelenleginél is nagyobb műszaki szakképzettségű apparátust igényelne, a jelenlegi nem megfelelő számban áll rendelke- zésre.

A másik ilyen kérdés, hogy 1 5oo - 1 600 főt képezünk Budapesten. 6 000 a várható munkaerőigény. Akárhogy szorzók, tulajdonképpen az 5 év alatt képezzük azt a számot, amely hiány- I I ' m *■

TT*7' 1 i i

I - 15 .. JT ü