1976. február 18. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
106
[T ’ " • I I - 17 Egyetlen megjegyzést tennék a szakképzési költ- : ségekkel kapcsolatban. Örvendetes Mezei elvtára optimizmusa. Nem hiszem, hogy ezt ennyire aláhúzottan lehetne mondani. Azt hiszem, azt igen, hogy a költségek bizonyos kiegyenlitődése egyesi intézmények között végbemegy. Az egyik helyen alacsony, a másik helyen dupla arányú. Ez a hálózat-egységesitési törekvés a kiegyenlítődést a költségek terén is végbe viszi. Nem célszerű jelentős költségkíméléssel számolni, bár örvendetes lenne, mert a népgazdaság, ill. a Pénzügyminisztérium bizonyára örömmel venné. Ila megengedik az elvtársak, a hálózattal kapcsolatban reflektálnék, nem mint előterjesztő. Nagyon egyetértek azzal, amit Ön mondott. Persze az oktatás ennek egy részét tudja ma> gára vállalni, a nevelés során törekszik arra, hogy a gyermeket úgy nevelje munkássá, hogy becsülje meg leendő műhelyét és ahol lehet, ott segitsék munkássá válni és ott foglalja el a munkahelyet is. Ezért a döntés szisztémájában tulajdonképpen az szerepel, hogy másodéves korban szervezetten üzemhez kerül, ennek pedagógiai, k didaktialci okai vannak. Azt szeretnénk, ha harmadéves korában egyedi műhelyekbe, öreg szakik mellé kerülnének a gyermekek,hogy már a taulmányi idő utolsó harmadában a tényleges munkakörülmények között tanuljanak, szeressék meg szakmájukat, leendő osztályos tár— • saikat, természetesen munkatársaikat Í3. Meg kell mondani őszintén, hogy itt mar nagyobb mértékben tolódik át a felelősség azokra az öreg szakikra, akik a nevelés szerepét az iskoláktól átxtóÉjcxx átveszik. Nem labdazaskent emlitem, mert nyilván közös törekvés kell ahhoz, hogy a gyerek necsak tanulja, hanem szeresse is meg a szakmáját és a munkahelyét is, mint olyat, amely tanulmányai munkaJ ,406 |' J j _
