1976. január 14. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

301

- 17 következőkben olmondandókról, hogy ez már valami rögeszme nálam, de vállalom ezt a látszatot is azért, mert meggyőződésem, hogy mindezeken a feszültségeken túl, mégegy nagyon nehezen feloldható - vagy mégtöbb - feszültséget hordoz oz az előterjesztés és terv. Ez pedig a járulékok problémája# Egyetértek Szépvölgyi elvtárssal, és azzal a szemlélettel, Iiogy ami áthúzódik 75-ről 76-ra, az a 76-os teljesités, illetőleg az V. ötéves terv teljesitése. Elszámolási szempontból és más oldalakról is nagyon megalapozott szemlélet, ós minden bizony- nya.l gyakorlat lesz. Je ugyanakkor a járulékos ópitkozósok közül több, elég jelentős lemaradás volt ós van 75-ről. Ezeknek a kiesését már eddig is provizóriumokkal kellett pótolnunk.

Vannak azonban olyan területe \<0, amelyeken provizóriumokkal sem lehetett megoldani a kérdést, ezek a feszültségek tehát előreláthatólag csak növekednek a következő tervidőszakban,

76-ban is, bár itt nem olyan túl rossz a kép, ahogyan Pongrácz elvtárs mondotta, 77-re viszont borúlátónak kell lennünk. Egyetértek következtetésével#

rá

Az én fő problémám az, hogy elvben mindig mondogatjuk, hogy a lakásépítkezés: komplex szemlélet ós gyakorlat# Je mégis ugy vagyunk, hogy mindenképpen elsődleges az egyfajta lakásfc

számnak, / - értem ez alatt a társadalmi szükségességet - elérése, meghatározása, és ami marad a kapacitásból, azt a vállalatok vállalási kedvétől és lehetőségétől függően valamiképpen majdcsak felhasználjuk.

Azt hiszem, az volna a járható ut ebben a kapacitás- szegény világban, hogy a meglévő kapacitást kellene komplex

i— „.„ri 4j _______________,_____—~ - ——tt— té©— imi ■ u, ■ ' • te* te» wm***