1975. november 26. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

299

ir■' ’* t- 10 Vannak telelcjogszabályaink, van a tulajdonszerzés korlátozása alóli felmentés miniszteri hatáskörben, as agglomerációba tartozó ipartelepités engedélyezése stb. A tapasztalat szerint ember legyen a talpán a felsőbb szervben, aki előre be tudja határolni, milyen esetekben indokolt felmentést adni, és mi van akkor ha körülhatárolja és egy valós, de a leirt szöveggel szembeni eset adódik?

Én tehát felhívom a VB. figyelmét arra, hogy vigyázzunk, ez az ut nagyon kockázatos. Soha nem tudjuk belőni, az í élet nagyon differenciált, előre nem látható problémák állanak

elő. Sikeretelen az ilyen próbálkozás. A telekrendeletbcn pl. előírtuk, hogy felmentés adható ilyen és ilyen esetben, és oda- adtuk a városi, illetőleg a negyei tanácsok elnökeinek. A rendelet bevezetése után mégis a Kormánynak kellett hozni egy olyan

L

rendelkezést, hogy a miniszter számára kell adni felmentési lof he tőséget. Araikor természetesen spekulációs lehetőség nincsen,

W

de olyan problémákat vet fel as élet, amelyek nem tartoznak a«». rendeletben felsorolt kivételek közé. Legalább egy tucat olyan

\ téma fordult elő, amelyet annakidején a jogszabályban nem tudj tünk szabályozni.

«* Én tehát óvnám a VB-t, a felmentések adásával kapcso■■m

latban. Az alapelv az legyen, hogy felmentés csak rendkívüli esetben adható, és arra kell törekedni, hogy felmentés lehetőleg ne legyen. As élet azonban differenciált. Óvom a VB-t attól,

I

I hogy tételesen próbálj/íja meghatározni, mi alól adható felmentés. As élet ugyanis más súlyos problémákat is felvethet.

Harmadszor: Egyetértek a 121.§. szövegével. Tételezzük