1975. május 14. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
528
az, hogy a vidéki, uj, korszeré kórházak lehetővé teszik a vidéken ma még sokkal olcsóbb beruházási igényű elfekvő ágyak fejlesztését. Saját magam és nagyon sokak véleménye szerint azonban Budapesten enne' - sajnos - nem érkezett még el az ideje, mert a kófcházak döntő többsé ében olyan a helyzet, hogy elfekvő színvonal van az aktiv á- gyak helyett. Fontos ezt tisztázni azért, mert az egészségügy területén, az egész, égügy szervezeti vonatkozásában elkezdték most nagyon elő— térbe hozni ezt a koncepciót. Veszéjjyes kérdés, mert az aktiv ágyak fejlesztése szerintem: égető kérdés. Nem lehet százéves épületekben rekonstrukció nélkül aktiv kezelésre beállni, éppen a 8o-as évek után. De ez a vélemény nagyon előtérbe került és ráadásul: nagyon teátrális. Ugy néz ki t.í. hogy szociális/ problémákat oldana meg, ’ és olcsóbb. Pedig-nem igaz. Nem old meg szociális problémákat, mert ha nem kórházhoz telepitik, akkor nem lehet ellátni munkaerővel,de energiával sem. Sokkal költségesebb, mint első látszatra tűnik.Érdemes volna felülvizsgálni. A főosztálynak van megfelelő felmérése a budapesti intézetek helyzetéről, és érdemes volna foglalkozni egy olyan koncepcióval: hogyan fejleszthető ez tovább Budapesten? De érdemes volna megvizsgálni azért is, hogy egyszersmindenkorra tisztázzuk ezt a kérdést, és ne legyen* az, hogy bárhová megy az ember, 14-féle egészségpolitikai elképzelést próbálnak újból és újból a vitába bedobni, ami azután a politikai testületeket is megzavarja. G i 1 t n e r Ando^: Nem kell belemenni a vitába. A kójrház: eldöntött tény. Dr Reischl Antal: Egy tanulság azért van belőle: hogy hirközlő szerveinket jobban, erélyesebben kellene tájékoztatni. ■ .1 HOT -----------*- 57 -
