1975. április 30. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
253
hotő lakások kérdését kell felvetni. Az ütemezés tehát önmagában nemcsak ütemezés kérdése, hanem az egész lakáscélcsoport realitásának kérdése is. ügy félmondatot a magánerős lakásépítések és a célcsoportos építések összefüggéseiről! Elvileg, és az építőipari kapacitás kihasználásának oldaláról, az építendő lakósszám oldaláról az a megoldás lehetséges, hogy l37ö-ban az állami lakásépités csökkentésével kialakuló kapaditás-felesleget lekössük magánerős lakásépítéssel. Mógogyszer hangsúlyozom, Iiogy ez a/épitőipari kapacitás kihasználásának oldaláról járható, ós logikus ut, de egy csomó probléma merül fel a pénzügyi összefüggések oldaláról. Legelső, a Fővárosi Tanácsot érintő probléma, hogy a magánerős, telepszerű lakások kozmüvesitósi, tehát területelőkószitósi költségei,a kapcsolódó létesítmények költségei a lakáscélcsoportót terhelik. Nemcsak egyszerűen arról van tehát szó, hogy bizonyos terület-előkész/itéseket ót kell ütemezni kozmüvesitósi, tt közmű- ós utóppitési oldalról, hanem arról is, hogy ha növeljük a magánerős telepszerű lakások építését 76-ban, akkor az ujabb feszültség tovább-növeli a feszültséget 7ö-ban, illetőleg a 77-es ütemezésben, mert a célcsoportból kell elvenni^, és állami lakásépítésre kevesebbet fordíthatunk. Ezeket a kérdéseket kell nagyon alapösan figyelembe venni és - azt hiszem - azt az álláspontot képviselni, hogy ezen az ütemezésen a lehetőség szerint változtatni kell. Mindezekutón személyes javaslatom, hogy indokolt volna £ fe U- 32 -
