1974. november 13. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

162

I

mélyzeti munkárul is. Az igaz, hogy az elmúlt időszakban

I

jQl érzékelhető intézkedések történtek az egészségügyi intézmények vKZKtcffiaxs vezetőségeinek megfiatalitéea terén, az is igaz, hogy az előző éye^hez viszonyítva a fővárosi főor*

vosi kar Összetétetében is megindult egy bizonyos pozitív irányú fejlődés. Egyi legfőbb problémám, hogy ma még nem tartunk ott, hogy ezeknek az intézményeknek vezetői vagy vezető posztpn lévő emberei közül mindenki egyértelműen értelmezne

N ' „

mindent, egy irányban huzna ama törekvéseket illetően, amelyeket az Egészségügyi Főosztály vagy éppen az Egészségügyi v Minisztérium célul tűz ki. Itéha úgy érzem, hogy Bartha elvtárs elképesztő energiával, rendkivül tiszta, világos, célra- törő intézkedésekkel próbálja befolyásolni ezt a bonyolult intézményrendszert, de nem egyszer tapasztaltam, hogy ezek

'•ti

a törekvések, ha nem is éppen megbuknak az intézmények vezetőin, de elhalványulnak, tompulnak, módosulnak.

Arra kellene tehát ösztönöznünk Bartha elvtársat, hogy JŰkérvényesitse azt az általa már megfogalmazott és helyes elvet, hogy az egészségügyi intézmények vezetőinek fő hivatásuk legyen az intézmény vezetése, ne félkézzel, hanem teljes szivvel, két kézzel végezzék ezt a munkát. Ma az a helyzet, hogy az intézmények vezetőinek túlnyomó többsége osztályt is vezet, nem egyszer félállásban van másutt és mellette még főigazgacó vagy igazgató. Egy ilyen hatalmas intézményt nem lehet igy féloldalról vezetni. A Bartha elvtárs által megfogalmazott elvet támogatom, de ha nem is hübelebalázs mód\

jára, de egy kicsit ütemesebben, jobban érzékelhető módon kellene ezen a területen előrelépni.

A legfontosabb dolognak tartom a kádermunkát és a személyI \ te

______________________________te i

1 - 8 -