1974. szeptember 4. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
419
I j 4 -15V ként jelentkeznek, nem pedig külön fő kérdésként, legfeljebb egy-egy fő kérdés gazdasági háttereként, azt hiszem tehát, ^ hogy ebben az összefüggésben van lehetőség szerkezeti változtatásra. •i. \ K dr. Reischl Antal: Én is azzal kezdem, hogy egy rendkivül nehéz helyzetben lévő területnek a koncepciója van ra előttünk, mert köztudott, hogy ez a terület fejlesztési szempontból a legelmaradottabb. Az anyagban ezért egy kis kettős% sóget érzek. Nem kifejezetten koncepció, hanem már bizonyos konkrétumokba is teljes részletességgel belemegy, egészen odáig, hogy konkrét forintösszegeket is tartalmaz. Utalhatok a fa kereskedelem koncepciójára. Nem is tudjuk, hogy mennyibe kerül, mégis elfogadtuk, mint koncepciót, függetlenül attól, hogy megvalósitása szintén nyilvánvalóan milliárdokat jelent. «* fa Az anyag tehát erősen támadhatóvá válik azért, mert mindi járt konkrétumokba megy, de az abból adódik, hogy ez volt az a terület, amely mindig kénytelen volt ad hoc# foltozgatni, mert mindig kevés volt az anyagi, a koncepció megvalósításának * a lehetősége. Mindenképpen előrelépés már tehát ez a tervezet, azáltal, hogy bizonyos alapkoncepciókat tartafaLmaz. Nagyon fonrí. tosnak tartom pl. azt, ami a 35. oldalon, mint műszaki fejlesztés szerepl. Elképed ti. az ember, hogy műszaki szervezésben mennyire elmaradottak kórházaink, hogy pavilonokat épitünk anélkül, hogy az egész területnek a koncepcióját, a jövőjét, fejlesztési lehetőségét el tudnánk képsefaLni. Itt volt a László kórház uj nagy pavilonja épitésének a témája. Megkérdeztem í r —-
