1974. június 12. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

300

r

’ - 7 *

is érvényesülne a gyakorlatban a 44 órés munkahét. Elgondolkoztató az a százalékos arány is, amely a munkaerő vándorlást mutatja, amire itt Kovács elvtárs utalt. Mindenképp támogatnunk kell azt a kezdeményezést, hogy a nyitvatartási idő helyes szűkítésének aránytárói kellene gondolkozni. Tulajdonképpen itt a lakosság neveléséről van elsősorban szó, ahol a tanácstag elvtársakra és a lakóbizottsági aktívákra is nagyon sokat lehetne számitani. Ha mindenki fegyelmezétten viselkedik és beosztja az idejét, szombaton 6 óráig mog tudja oldani a bevásárlását. Ez csak helyes időbeosztás és szemlélet kérdése. Ha az egyik munkaterületen dolgozó elvtársiaknak jogos és helyes az az igényük, hogy élhessenek azzal a lehetőséggel, hogy rövidebb számukra a munkahét, akkor kell egymással szemben is olyan emberi belátással rendelkeznünk, hogy ami önmagunknak jólesik és helyesnek könyvelünk el, próbáljuk lehetővé tenni, hogy mások számára is biztosítható legyen.

Csehik Ferencnél Igaza van Kovács elvtársnak, hogy az anyag negativ hangvételű. Véleményem szerint azonban hűen tükrözi azokat az állapotokat, amelyek a kereskedelem területén jelentkeznek, a tapasztalat sem pozitiv, az a helyzet,

’ hogy főleg az élelmiszer-kereskedelem területén, elsősorban

a KÖZÉRT vállalat vonatkozásában, de másutt is nagyon-nagyon i komoly problémák, gondok vannak, és úgy néz ki, hogy ez a

megoldás nem is nagyon viszi előre az ügyet, a nagy munkaerő- hiány megoldását, amely évek óta jelentkezik már ezen a területen. Figyelembe kell venni ugyanis, hogy ezen a területen zömében nők dolgoznak, általában fiatal nők vannak az élelmiszer-kereskedelem törületén és a velük való beszélgetés alap] —