1974. április 17. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

103

r i

fi- 5 N

mindennel a rendelőbe küldik a betegeket, s igy magasak a percátlagok. Különösen a belső kerületekben a betegek sokszor minden bajukkal közvetlenül a szakrendelőben jelentkeznek, pedig a körzeti orvos hivatott megállapítani, milyen beteg igényel szakorvosi ellátást. Éppen a rendelések megfelelő ellenőrzésével, a körzeti munka javításával, tehát helyi szervezési intézkedésekkel lehet a kedvezőtlen percátlagokat javitani.

A IX., XVI., és XVII. kerület felveti, hogy ahol 2 rendelő- intézet van a kerületben, vagy kis rendelőintézet van, ott több óraszámra van szükség. Ezt a szempontotke'véssé tudjuk figyelembe venni, mert a kerületen belüli szervezés kérdése.

Nem kell minden rendelésnek minden rendelőben 12 órát működni, egyes rendeléseket kerületen belül is egy helyre lehet - és a hatékonyság növelése érdekében kell is - koncentrálni.

A belső és külső /perem/ kerületek különbségében többen vitatják, hol nagyobb a szükséglet /XVI., XVII., XIII. kerület/. A külső kerületekben a nagyobb távolságok miatt nehezebben biztosítható a hozzáférhetőség a szakellátáshoz. Ezt az orvos-egészségügyi dolgozók bérezésében, pótlékkal volna indokolt figyelembe venni. Valamennyi eddigi szakirodalmi felmérésből azonban az derül ki, hogy a rendelőintézetek igénybevétele fordítottan arányos a lakosságnak a rendelőintézettől való távolságával. Ez a probléma tulajdonképpen a város-falu ellentétének részkérdése, s igy tükröződik a fővárosi ellátásban is. A kiegyenlités felé haladunk ezzel az előterjesztéssel is, de aki perem- kerületben lakik, a közmüvek, az utak, a kereskedelem vonatkozásában is csak fokozatosan kapja meg azt, ami a belső kerületekben már megvan. A peremkerületek járóbeteg-szokel- látásának fejlesztése a belső kerületek túlnőtt igényének I csökkentésével párhuzamosan haladhat C3ak a teljes kiegyen■ Jo3

I - I------------------------------------ -----———• - - .. — -'mm—m—mmmt, u