1974. február 6. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
185
I . I- 39/a nem tonik ölő pregnánsak az előirányzott főgyűjtő hálózati fejlesztés. A csatornahálózat állagára vonatkozó kimutatással kapcsolatban azt tudom mondani, hogy körűiből ül hűt -vvel ezelőtt történt egy általános felmérés *s ehhez képest a változásokat a Csatornázási Müveknél állandóan jelzik és figyelemmeól kisérik. Ez azt elenti, hogy az átépítésre itélt csatorna- hossz hosszából évenkint az átépített csatornák levonásra kerülnek, ugyanakkor az ujabb vizsgálatok alapján újabban átépítésre itélt csatornákat megint be kell vonni abba a meny- nyiségbe, amely az összes átépítésre itélt csatornahosszat jelenti, tehát az a helyzet, hogy évek óta mindig ugyanazt a számot hozzuk ki, hogy a fővárosban mennyi csatornahálózatot kell épiteni. Hiába építünk ugyanis át csatornákat, időközben ugyanannyi frtrfrafrtk elromlik, a hiány újratermelődik. 1 E 1 n ö k: Ki kiván szólni? Illés György: Tisztelt Végrehajtóbizottság! Az országban talán az egyik legelmaradottabb terület a szennyvízelvezetés, a szennyvíztisztítás. Vonatkozik ez a településekre, ¥ vonatkozik az iparra. Ezért tárgyalta meg a Minisztertanács 1972-ben igen átfogóan, hogyan állanak a vizeink, hogyan állanak ebben a vonatkozásban településeink és azt a határozatot hozta, hogy a legszennyezettebb területeken ki kell alakítani a szennyvíztisztítás távlat programját. Párhuzamosan futnak ezek a nagy szervezési munkálatok, amelyek hosszú tefam távú programot irányoznak elő minden területen. Sajnos, az utóbbi években a vízellátás és a csatornázás közötti arány tovább romlott. Ennek következtében a vizek állapota is romL lott, ideértve a Dunát is. Kétségtelen, hogy a vizek tiszta- • t f rí
