1973. november 8. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
9
konyha nélküli egyetlen szobában, 20 000 pinceiakácban; hogy az Összlakosság egynegyede hat-hotedmagdval élt 20-25 négyzetméternyi lakóterületen; s hogy oz a két szó, amelyre ma döbbenten figyelünk fel, amikor József Attila Hazán- cimü versét halljuk: "haltak az uccdn1, , - 1937-ben nagyon közönséges, nagyon megszokott látványt jelölte Budapestnek ma is legsúlyosabb gondja a lakáshiány. Érthető is ez abban a városban, ahová 20 év alatt 400 000 ember költözött fel, s ahol a múltból örökölt lakásállomány is nagyrészt korszerűtlen, bontásra érett volt. Legnagyobb gondunk, do meg fogjuk oldani. 1961 ős 70 között 120 000 uj lakás épült. Negyed-millió ember költözhetett korszerű uj otthon- i ba. Ebben az ötéves tervben 80 000 lakásban további, csaknem 200 000 embernek adunk otthon. A felszabadult Budapest 28 éve még emberélettel mérve sem olyan nagy idő, mégis ogy sor olyan emlékre utalhatunk a változások kapcsán, amelyek egy mai fiatal számára, szinte legendás messzeségben ködlcnck. Hol van már a fővárost egykor oly melyen sújtó munkanélküliség? Hol as éhezés, a nyomor, a létbizonytalanság? Megszűnt a főváros népét megtizedelő tüdőbaj, emuit az as idő, amikor budapestiek tízezrei nem juthattak orvoshoz, kórház? ez. Amikor tehetséges és nagyrahivatott munká egye rockok nem tanulhattak tovább, mert nem volt helyük a költséges középiskoláikban és n "'királyi'" felsőoktatási intézményekben. A lcultura és a művészet fellegvárai:a színhazak, az Opera, a koncenttcrmok, a. képtárak, a könyvtárak és a múzeumok ma mar nem szűk vagyoni vagy szellemi elit kiváltsága többé. Megszűnt a társadalmi bázisa a város és a falu szembeállításának . : fí (8 I 1 l I ff - 6 - • . 1
