1973. szeptember 26. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

215

é- 73 ­1971-ben a Kormány úgy ítélte meg, hogy az egész országban olyan állapotok vannak a tulajdonviszonyok nyilvántartását illetően, amit rendezni/kell, akkor rendelte el a kormány, hogy meg kell teremteni országosan az egységes ingatlan-nyilvántartási rend­szert és a földhivatalokat jelölte ki ennek az egységes nyilván­tartási rendszernek a megteremtésére. Tehát most már a földhiva­taloknál tulajdonképpen ezzel egységes, szervezett munka munka alakult ki, de a kétféle nyilvántartás 198o-ig tulajdonképpen meg van. Fokozatosan lehet csak ennek az egységes nyilvántartás­nak a feltételeit megteremteni, mert óriási nagy feladat, ahogy ismerjük és látjuk, hogy milyenek a tulajdonviszonyok. Azt pon­tosan regisztrálni, bírósági tárgyalásokat lefolytatni, azután öröklődés! problémák vannak, elhalnak a tulajdonosok, az örökö­sök, nem vezettették át a telekkönyvön, tulajdonképpen nem lehet tudni, hogy kinek a tulajdona. Tehát nem lehet előbb, mintegy 8-lo év szükséges ahhoz, hogy meg lehessen teremteni az egész országban,a fővárosban is az egységes ingatlan-nyilvántartást. Állandóan visszatérő probléma, valóban a városrendezőknek és mindenkinek, aki várospolitikával foglalkozik, óriási gondot jelentett az a rettenetes anomália, rendetlenség, ami a telek- I könyvi nyilvántartásban a tulajdonviszonyok tekintetében van. Azt szeretném hozzátenni, hogy az eredendő bűn akkor követődött el, amikor lényegében az államosítások megtörténtek és a telkek rendezésével kapcsolatban semmiféle rendelkezés nem történt. A kormányzat akkor nem szabályozta, hogy tulajdonképpen egy sze­mélynek, egy családnak mekkora telektulajdona lehet, tehát lé­nyegében az államosítás után is mindenkinek változatlanul) megma­radt a telektulajdona. Azok a telkek kerültek csak állami tulaj­i j mi-- — ---------------------------------------------ró—z ■to————————————^ - * »

Next

/
Oldalképek
Tartalom