1973. július 4. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

349

I ' I

0 . |

i- 68 —

Dr. Reischl Ahfcal: Véleményem szerint a leghel.yte- lenebb lakésforma az egyszobás lakás. Gyakorlatilag már egy család számára készül, mert konyhával rendelkezik, tehát teljes háztartást feltételez. Egy család viszont minimum két főből áll, gyakorlatilag pedig a kulturált Aletmódot lehetetlenné teszi az, ha a lakásnak csak egyetlen egy szobája van, ahol a család tagjai kénytelenek aludni, étkezni, vendéget fogadni, Tv-t nézni. Ez egy teljesen elmaradott forma. Egy

2 lakás másfél szobánál kezdődik. Akkor már van egy kisméretű

hálószoba, ahol intim családi életet lehet élni, ahol rendetlenség lehet akkor is, araikor a másik szobában vendéget fogad a család. Még ezen a szűk alapterületen is megvalósítható a másfél 3Zóba, hagyjuk el az egyszobás lakásokat, másfél szobánál kezdjük az építkezést és mehet azután a lakásnagyság három szobáig. A programok fő hibája, hogy csak 1-2-5 szobás lakásokról szólnak, holott a másfél és a két és fél szobás lakások a családoknak sokkal jobban megfelelnek. Sokkal fontosabb egy családnak, hogy legyen még egy kis helyisége, mint az, hogy az az egy szoba egy vagy két négyzetméterrel nagyobb. Erre fel kellene hivni a FŐBER figyelmét. Olyan intenciókat adjon a tervezőknek, olyan igényeket támasszon, hogy lehetőleg ne legyenek egyszobás lakások. Persze ezek sem hagyhatók ki teljes mértékben, de lehetőleg maradjanak el már csak azért is, mert jelenleg a fővárosban a lakások valami 50 %-a egyszobás, tehát elegendő egyszobás lakásunk van, ezek a jövőben egyszerűen teljesen használhatatlanokká válnak, ahogy az igények növekednek. Gyakorlatilag egyszobás lakást nekünk már nem szabad építeni. A házgyári típusokat is arra kell szorítanunk ne| 00 . .

I

m >

fo Ji