1973. július 4. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
140
, 1 ff * ’ . ' *• « ' * Budapest ármentesltése és a Római parti véőmQ A fóvárosunk területén kialakult településeket a legősibb idők óta pusztították az időről-időre törvényszerűen bekövetkező cunai árvizek. A várost védelmező gátrendszer kiépittetését Pest városának Tanácsa kezdte meg a XVIII. században. Az 1838. évi katasztrofális árviz döbbentette rá az ország közvéleményét az átfogó jellegű ármente- sitési munkálatok szükségességére, de a kivitelezés csak az 187o-es években indulhatott meg. Ettől az időtől fogva a századfordulóig a fővárosi Tanács az állam támogatásával ma is lenyűgöző méretű munkálatokat végeztetett el: szabályozták a Duna fővárosi szakaszát, megszüntetve ezáltal a jeges árviz közvetlen veszélyét, s az aklcor közigazgatási határok közötti folyami partszakaszokon fokozatosan kiépült az ezer évenként egyszer előfordulható jégmentes árvizek ellen is elegendő biztonságot nyújtó védvonal; 1 legnagyobb részt a városképet is alakitó rakpartok formájában. E kiépítési mód elve: a védmüvek a szabályozási vonalon elhelyezett kőrakatra épültek, a partfalakat a legnagyobb árvizszint fölé emelték^ s a mögöttes területeket - amennyire a meglévő beépítés lehetővé tette - feltöltötték. | 1951-hen nagy Budapest megalakulásával az árvízvédelmi rendszer terén nagymértékű mi— , nőséül visszaesés következett he. Az 51,5 km hosszú védvonal 83,5 km-re növekedett. A fővároshoz csatolt korábbi peremvárosok és települések gátrendszerei, amelyeket J többnyire a helyi ármentesitő társulatok építtettek az árterület lakói és üzemei érdekeltségi hozzájárulásaiból, elhanyagoltak, hiányosak voltak, vagy magasságuk az árvizra t"w' ¥ c„.
