1973. április 11. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
164
* mp l i- 21 A magara részéről is hibánál: vélem, mert a közlekedésnek meg van a lehetősége, vállalatai, a gépesités, a szakemberek és ha összefogunk, meg lehet oldani, nem tudunk fontosabbat az egész ország közlekedésében, mint Budapest közlekedése* Ha ezt a kérdést előbb 'ft látjuk, akkor legalább két hónappal lerövidíthettük volna az i , , előzetes tervet, ez most már 4-5 héttel sikerült. Azt hiszem, hogy post festa vagyunk, most már rendben, tanulságként vonjuk ) le azt, hogy komótosan jártunk el. Talán valami kis költséget is megtakarítottunk, elismerem. De egy ország fővárosában azt a ^ luxust nem lehet megengedni, hogy teljes mértékben megbénítsuk a forgalmat, ezt nekünk nem szabad megtenni. Engedjék meg, hogy I elmondjak egy hasonló példát, arai a fővárosban, történt. A ko/vc‘i , , 1 lemény nem annyira ismeri. Es a déli összekötő hid kérdése. Lleg kell mondjam, hogy műszakilag a MÁV sokkal komplikáltabb feladatot oldott meg sokkal rövidebb idő alatt és a mellett a forgalI ... inat egyáltalán nem allitottuk le, nem is lehetett volna, hiszen naponta 15o vonat megy keresztül a déli összekötő hidon, megállna az egész ország közlekedése. Az lehet, hogy itt az élőt kény- sseritette a MÁV-ot, hogy olyan megoldást találjon, amellyel rövid idő alatt a forgalom megzavarása nélkül tudja a munkát vógez- ^ ni. A budapesti közlekedésnél ez a nagy kényszer első pillanatra nem látszódott, de erkölcsi kényszer van. c mögött is. Nekünk i ezt nagyon alaposan, mindent belevetve kell megoldani. Ott összeszedtük az egész ország legkiválóbb szegecselőit, f clqoLtményese- it, akik mesterei a szál:mának. Végül befejezésül - és elnézést kérek a tisztelt Végrehajtó Bizottságtól, hogy hosszúra nyulott hozzászólá| i — fa — II Hl Ml I
